Arról, hogy „boldog karácsonyt”, inkább nem írnék posztot nektek. Hisz ilyenkor talán azoknak van nagyobb szüksége a kapcsolódásra, hitelesítésre, akiknek ez egy szenvedéssel teli időszak. Ha nem is vagy érintett, azokért a barátaidért olvass tovább, akiknek szüksége lenne a támogatásodra.
Hiába érint sokakat, hogy a karácsony akár fájdalmas is lehet, mindez nagy tabu. Gyakran nem érti meg a környezet, s szeretné kisebbíteni azt, akinek már enélkül a hiteltelenítés nélkül is épp elég nehéz dolga van. Hiába, kellemetlen dolog szembesülni a másik szenvedésével.
Kihívást jelenthet átvészelni ezt a pár napot, ha
(a teljesség igénye nélkül)
- friss, fel nem dolgozott vagy évfordulós veszteségélményed van, gyászolsz
- nemrég szakítottál/szakítottak veled
- magányos vagy
- nem lehetsz azzal, akivel igazán szeretnél
- a családon belül átélt (akár karácsonyi) traumáidra emlékeztetnek a téged körülölelő ingerek (a régi otthon bútorai, illata, karácsonyi sütik és így tovább)
- a rokonok illetlen kérdéseket tesznek fel, mindenbe beleavatkoznak, s ha megvédenéd magad, akkor magukat állítják be áldozatnak (igen, ilyen van, nem hallucinálsz)
- nem mered megmondani, hogy nem akarsz hazamenni az agresszív apádhoz/anyádhoz, végül mégis meglátogatod ő(ke)t
- gyerekként vagy most olyan család vesz körül, amiben nem kapsz szeretetet, vágni lehet a feszültséget, s ilyenkor mégis meg kell játszanotok magatokat
- vagy épp, hogy ilyenkor is ugyanúgy megy egymás szekálása, folytatódik a bántalmazás, de te még nem mertél vagy tudtál elköltözni, csak tervezed
- problémáid vannak a közös étkezésekkel, mert speciális diétád van, esetleg nem találod a harmóniát és a békét az ételekkel, a testeddel
- nincs pénzed ajándékokra
- üres ajándékokat kapsz évek óta, környezeted felvág a drágábbnál drágább ajándékokkal, de egymást valójában nem veszik észre a családtagok
- patikamérlegen méri valaki körülötted az ajándékok árát, mintha ez az egész erről szólna…
Ha bármelyik igaz rád a fentiek közül
Egyrészt (klisésen hangzik, de) nem vagy egyedül. Másrészt gondolok rád, rátok, mert átérzem, mennyire nehéz lehet így az „ünnepek” elé nézni. Nehéz azt látni, hogy mások boldogok, van pénzük, és épp el sem tudják képzelni, mennyire más a karácsony gyász vagy súlyos betegség közepette.
Könnyen bele tudom élni magam mindegyik helyzetbe, nagyon együttérzek veletek.
Fontos: mindenről lehetne külön posztot írni, de most csak néhányat emelnék ki a fentiek közül. Egyik körülményre sem tudok olyasmit tanácsolni, ami hirtelen, gyorsan megoldja a nehézségeket és elfújja a kellemetlen érzéseket. Nem is lehet ezeket egy huszárvágással megoldani, s a javaslataimmal nem is szeretném bagatellizálni a témát.
Kérlek, ha most tovább olvasol, ne legyenek magaddal vagy a cikkel szemben irreális elvárásaid, de már az is nagy dolog, hogy teszel magadért. Akár azzal is, hogy itt olvasol, én meg igyekszem értéket adni neked a cikkel.
Ha magányos vagy karácsony idején
A magányt sajnos nem tudom elfújni ezzel a szöveggel. Néha irányítani sem tudjuk a figyelmünket, s a legrosszabbkor találnak meg a legfájdalmasabb felismerések, érzések, s úgy tűnik, semmi kontrollunk felette. Talán most nem az ebből való kilábalásnak van itt az ideje még, hanem annak, hogy átrágd magad ezeken az érzéseken, s ne nyomd el őket. Bár tudom, mennyire szeretnél tőlük megszabadulni…
Lehet, hogy ezeket most nehéz lesz olvasni, s tisztában vagyok vele, hogy nem mindenkinek egyformán erre van most szüksége. A fentiekkel együtt mégis igaz az, hogy időnként van kontrollunk abban, mire fókuszálunk, s mit kezdünk az állapottal, amibe kerültünk.
Ha a jelen pillanat a nehéz, az annak megszüntetésére tett kísérletek olykor nagyobb szenvedést okoznak, s több energiát nyelnek el, mint magának a ténynek az elfogadása, hogy a jelen pillanat nehéz.
Sok gondolatot továbbfűz ilyenkor az ember, például: „Ha magányos vagyok idén karácsonykor, s a barátaim nem azok, akkor velem valami baj van”. Ezt a következtetést érdemes megkérdőjelezni. A kapcsolati státusza senkinek sincs kőbe vésve. Még ha nem is kívánunk senkinek ilyesmit, egy-két év múlva fordított is lehet a felállás…
Kapcsolatok elkezdődnek, s véget érnek – néha mi vagyunk, néha mások magányosak. Az igazság az, hogy senkit nem minősít, ha x éves korában még szingli, mivel egy kapcsolat nem csak egy emberen múlik, és rengeteg szerencse is kell hozzá.
Kérj segítséget!
A magány ellen a legfontosabb, amit tehetünk (amellett, hogy például esetleg mégis keresünk online vagy személyes közösségeket, programokat szervezünk, kinyúlunk a barátainkért és segítséget kérünk), hogy megtanuljuk saját magunkat felkarolni. Ez nem megy egyből. De a bennünk élő magányos gyermek a leginkább csak a tőlünk megkapott figyelemtől és törődéstől fog megnyugodni.
Át kell magunkat ölelnünk, s gondoskodnunk kell magunkról – bármilyen furcsán vagy elcsépelten hangzik is. Mindez szükségszerű ahhoz, hogy ne 100%-ban mások jelenlététől függjön, hogyan érezzük éppen magunkat.
Azt a hiányt, amit anno a szüleink okoztak bennünk, sajnos úgysem fogja felnőttkorunkban egy másik felnőtt bepótolni nekünk. Csak saját magunk tehetjük ezt meg – minden vágyunk ellenére.
A magányról egyébként még annyit: létező dolog az úgynevezett kozmikus magány, ami akkor is beterít mindent, ha az arra hajlamos személyek valójában nincsenek egyedül, kapnak törődést. Számukra valahogy mindez (hogy igenis törődnek velünk mások) „nem megy be”, nem tudják elhinni, s egész életüket áthatja a magány – amit azonban mindenáron el is akarnak kerülni, valahogy mégis mindig ott van. Ilyen érzések esetében érdemes lehet felkeresni egy klinikai szakpszichológust, de jómagam pszichoterápiát is javasolnék.
Nehéz lehet a karácsony, ha a rokonaid túl értetlenek és határokat kell húzni
Stekler Tamás barátommal sokat beszélgetünk erről. Ő emelte ki először egy közös (önazonos vagyok klubos) beszélgetésben, hogy szinte mindenkinek vannak olyan rokonai, ismerősei, akik egyszerűen nem érdekeltek abban, hogy megértsék a másikat, vagy észrevegyék magukat.
Velük hiábavaló próbálkozni.
Ebben az esetben inkább csak hitelesítést szeretnék neked adni: ahogy fentebb is írtam, igen, létezik olyan, hogy valaki nem akar téged megérteni, akármilyen szépen is rágod a szájába a szavaidat. Mert akkor szembesülnie kellene magával. Kényelmesebb ehelyett mindentől mentesülnie, például azáltal, hogy téged hibáztat, mondván „túl érzékeny vagy” – jóllehet ő tett fel bizalmaskodó kérdést.
Ezt a saját önismereti folyamatom során az engem segítő személytől tanultam: ő magyarázta el nekem, hogy ilyenkor a legkényelmesebb megoldás, ha minél előbb rövidre zárjuk a témát.
Néhány mondat, amivel érdemes előre készülni a kellemetlen találkozókra
Mondd el magadnak minél többször, hogy nem te vagy hálátlan vagy túl érzékeny, ha valamiről nem szeretnél beszélni, vagy ha például az elhanyagoló szüleidnek nem szívesen keresed a társaságát. Ismételd ezt magadban akár a rokonlátogatás közben is!
Nekik pedig az alábbiakat mondhatod (persze nem mindegyik válik be minden családnál, van, ahonnan inkább tényleg a menekülő útvonalat érdemes megtervezni):
- „Nem szeretnék erről beszélni.”
- „Félve mondom ki, de úgy érzem, ezt nem szeretném most megosztani, kellemetlenek számomra ezek a kérdések. Szeretném, ha témát váltanánk.”
Ha ezekkel nem tudtál hatni, folytasd valahogy így:
- „Ha még háromszor kérdezed meg, akkor sem fogom megosztani, mert ez csak rám tartozik. Akkor is, ha számodra ez nem érthető és szerinted felfújom. Kérlek, ne kérdezd meg többször.”
- „Jogom van nem válaszolni ezekre, kérlek, ezt tartsd tiszteletben.”
- „Ha újra felhozod a témát, a terveimmel ellentétben hamarabb haza fogok utazni, mert számomra ez már nagyon kellemetlen.”
És itt jöhet majd a zsarolás, hogy veled van a baj, ha neked ez kellemetlen. Ennek kezelésére készültél a saját magadnak ismételt mondatokkal:
Nem te vagy túl érzékeny, ha rád akarnak erőltetni valamit. Ők tapintatlanok.
Természetesen ez csak néhány példamondat. Érdemes néhány olyan sajátot is megírni előre, melyek konkrétan a te helyzetedre illenek, s ezeket gyakorolni – akár a tükör előtt. A lényeg, hogy ezeket néhányszor hangosan kimondd – még az éles helyzet előtt. Barátkozz a hangoddal!
Azt is írd össze magadnak, milyen esetekben fogsz eljönni (ha egyáltalán meg tudod ezt tenni – de ha kimondod, tényleg gyere el, ne csak üres fenyegetés legyen)! Írd össze, hogyan lehet megoldani, ha nem szállnak le rólad.
Kinél vagy hol aludhatnál? Van nálad pénz vonatra, taxira, van buszjegyed? Fel van töltve a telefonod? Van olyan barátod, akit előre megkértél, hogy ilyen esetben támogasson?
Javasolnék még két videót is a YouTube-csatornámról, ami a témában segíthet: egyrészt megtervezni a menekülőutat a nárcisztikus vagy traumatizáló rokonoktól, másrészt pedig kijelölni a határaidat. Mindkét videó egy-egy Stekler Tamással történt beszélgetés linkje lesz (a podcast egyébként Spotin is fent van):
Határhúzás videó itt – több példamondattal.
Ha gyászolsz vagy szakítottak veled
Kérlek, olvasd el a fentebb található Ha magányos vagy című részt, mert nagyon sok átfedés van a két téma között, így az is segítségedre lehet!
A gyászra is kifejezetten igaz az, ami a magányra és a határsértő rokonokra. Nevezetesen: hogy egy ilyen magazincikk nem oldja meg a problémát. Bár lehetséges volna!
A gyász és a szakítás természetére jellemző, hogy az első néhány nap, hét vagy hónap tényleg igazán kemény. Ezt kikapcsolni nem lehet, de idővel körül tudja majd ölelni az élet. Ha nyitunk a többi ember felé, programokat szervezünk, s nem hagyjuk magunkat besüppedni, miután megéltük a fájdalmat, szomorúságot is.
Nincs semmi baj azzal, ha a gyászidőszakban nevetünk, s vannak jó óráink, napjaink.
Ez nem jelenti azt, hogy az adott személy nem volt fontos számunkra, inkább segít abban, hogy átvészeljük ezt az időszakot.
Talán keveset beszélünk róla, de univerzális félelem a szeretteink elvesztése, s az első ünnepnapok nehézségétől való félelem is az. Bármennyire nincs gyógyírem a fájdalomra (pedig szeretnék adni), igaznak tartom azt, hogy ez a gyász, amit megélünk, annak a jele és az ára, hogy tudtunk kötődni és voltak fontos közös élményeink együtt.
A kötődésért fizetett ár a gyász.
Ez nem mindenkinek ad vigaszt, mert sokan úgy érzik, nem érte meg. De tudom, hogy sokan találnak ebben a gondolatban kapaszkodót. Én egy egyetemi professzortól hallottam Debrecenben, aki a kötődést kutatta (Dr. Molnár Péter). Azóta is hálás vagyok neki.
Ha a traumáidra emlékeztetnek az ingerek karácsony idején
Előfordulhat, hogy gyerekként kifejezetten rossz karácsonyokat tapasztaltál meg, s ilyenkor hazamenni azt jelenti számodra, hogy találkozol egy sor emlékeztetőingerrel. Ugyanazok a konfliktusok vagy emberek, mint akkor, ugyanazok az illatok… Ez egy pillanat alatt visszarepíthet a múltba, amikor valami esetlegesen traumatizáló történt veled karácsonykor (vagy máskor, gyermekkorodban).
Az utolsó blokkot tehát ezeknek a traumára emlékeztető ingereknek szánom, melyeknek hatására rossz állapotba kerülhetünk, s újra veszélyben érezhetjük magunkat – akkor is, amikor a veszély már elhárult. Erről (vagyis a traumáról) egy egész beszélgetéssorozat kezdődött november végén az Instagramon Szirtes Lilivel, az Amiről nem beszélünk podcast élő, vágatlan verziójában.
A negyedik részben többek között azokról a technikákról beszélgettünk, amiknek a segítségével az ilyen elárasztott állapotokból ki tudjuk magunkat billenteni. Az epizód itt érhető el az Instagramon, itt a YouTube-on.
A triggerelt, elárasztódott állapotot úgynevezett a jelenbe történő lehorgonyzást segítő (grouding) gyakorlatokkal lehet csillapítani. Ilyen gyakorlat például, ha egy stresszlabdát dobálgatsz, s közben száztól visszafelé számolsz hetesével. Tudom, furcsán hangzik, de nem lényeges, hogy elrontod-e a számolást vagy leejted-e a labdát. Sőt, utóbbi még előnyös is lehet a gyakorlat szempontjából, hisz ilyenkor vélhetően jobban bele kell mozognod. (Azzal, hogy megkeresed a labdát, lehajolsz, újra felveszed és így tovább.)
Az a cél, hogy egyszerre kössük le az agyadat és a testedet. Ez valóban segít.
Kérlek, ne beszéld le magad erről a fantasztikus gyakorlatról a számolás miatt!
Zárásképp annyit még, hogy remélem, hasznos volt a cikk! Mindenkinek olyan lelki békét kívánok az ünnepre, amit csak el tud érni a saját helyzetében!
Istenem, adj lelki békét annak elfogadására, amin változtatni nem tudok,
bátorságot, hogy megváltoztassam, amit tudok,
s bölcsességet, hogy felismerjem a különbséget!
Assisi Szent Ferenc
Ha szeretnél beszélgetni másokkal, akik hozzád hasonló nehézségekkel küzdhetnek, lépj be az Önazonos Vagyok Klubba!
