Ahhoz, hogy valaki ne dobja be a törülközőt, szükséges a hit, az eltökéltség és a szívósság egy olyan intenzív egyvelege, ami megérdemli, hogy fejet hajtsunk előtte.
Ám néha azt érzem, hogy ez átcsap egy „soha ne add fel-mentalitásba”, amikor elfelejtjük, hogy csak abban érdemes kitartani, ami tényleg értékes és használ. Amire ez nem igaz, azt erőltetni sem kell.
Mondjuk ki: vannak dolgok, amiket jobb minél előbb abbahagyni.
Nem is baj tehát, ha ezekkel így teszünk.
De honnan tudhatjuk, hogy egy adott helyzetben kitartásra vagy elengedésre van inkább szükségünk? Mi segíthet eldönteni, hogy összeszorítsuk a fogunkat vagy elengedjük a célt, amit kitűztünk?
Nincs két egyforma szituáció, de van néhány szempont, ami bárkinek segíthet nehéz helyzetben. Lássuk, min érdemes elgondolkodni!
Idővel elfogyok vagy megerősödöm?
Egy rendkívül fontos szempont, amikor azon gondolkodunk, hogy folytassuk vagy feladjuk: az idő.
Elegendő időnek kell eltelnie ahhoz, hogy visszatekintve tisztán lássuk a változásokat, amiken keresztülmentünk, máskülönben fennáll a veszélye, hogy elhamarkodott döntést hozunk.
Intő jel lehet, ha a célért való küzdelemben idővel nem megerősödünk, hanem szépen lassan elfogyunk.
Adott szituációnk minden bizonnyal nehéz és emberpróbáló – hiszen ha könnyű lenne, kitartást sem igényelne tőlünk. Ám fontos felismerni, ha a nehézség hatására nem megizmosodunk, hanem elkezdünk összeroppanni.
Utóbbi még nem törvényszerűen utal arra, hogy túl nagy fába vágtuk a fejszét. Az is lehet, hogy csak a megközelítés és a metódus, amit választottunk, nem megfelelő.
Viszont érdemes lehet elgondolkodni azon, hogy ami összetör, az tényleg ér-e annyit, hogy ilyen formán feláldozzam magam érte?
Az elengedés fellazítja az értékrendemet?
A második szempont, amit fontos figyelembe venni, az, hogy a célért való küzdelem hogyan hat az értékrendemre.
Amikor ugyanis azt tapasztalom, hogy az, amit kitűztem magam elé, kezd olyan fontossá válni, hogy hajlandó vagyok egykor szilárd erkölcsi határokat is áthágni a megszerzéséért, akkor nagyon valószínű, hogy tévúton járok.
Mit jelent ez? Minimum annyit, hogy itt az ideje, hogy újragondoljam a módszereimet. De legalább ennyire esélyes, hogy el kell engednem az adott dolgot.
Elengedés: Milyen irányba fejlődik tőle a karakterem?
Az előző ponthoz kapcsolódik a karakterfejlődés kérdése.
Ha összehasonlítom azt az énemet, aki anno belevágott ebbe az egészbe, azzal, aki most vagyok, milyen változást látok? Hogyan viszonyulok magamhoz és másokhoz?
Sokszor az jelzi a legerősebben, hogy ideje elengednem, amit kitűztem magam elé, ahogy a környezetemmel bánok.
Ha azt tapasztalom, hogy már nem fontos a véleményük, esetleg lenéző vagy cinikus lettem, és csak az én küzdelmeim igazán jelentősek számomra, megint csak ideje lehet megállni és elgondolkodni.
De ugyanúgy árulkodó lehet az is, ahogy idővel magamhoz viszonyulok. Szánok-e időt a testi-lelki jóllétemre (amibe beletartozik például a testápolás, a mozgás, a minőségi kikapcsolódás különböző formái)?
Ha azt találom, hogy ezeket rendre elhanyagolom, meg kell vizsgálnom a motivációmat és a céljaimat.
Nem győzöm hangsúlyozni: ez nem jelenti automatikusan, hogy fel kell adnom. Talán csak kevesebb hangsúlyt kellene fektetnem az adott dologra.
Másrészről viszont van, hogy az egyetlen megoldás az elengedés.
Kértem segítséget?
Egy praktikus kérdés (különösen, ha a feladás gondolata azért fogalmazódott meg bennem, mert nem látok fejlődést), hogy kértem-e segítséget – és ha igen, annak hatására sikerült-e haladnom?
Ha hiába jártam például magántanárhoz, terapeutához, edzőhöz vagy szakértőhöz, továbbra sem látok változást (pedig tényleg mindent beleadok), ez is jelezheti, hogy el kell engednem a kitűzött célomat.
A kitartás fontos.
Senkit sem bátorítok arra, hogy meggondolatlanul adjon fel bármit is – legyen szó társas kapcsolatról, karrierről, képzésről vagy egy régóta dédelgetett álomról.
Ahogy a cikkem elején hangsúlyoztam is: nincs két ugyanolyan szituáció. Ezért a fenti kérdések sem szolgáltatnak 100%-os bizonyosságot. Ugyanakkor segíthetnek árnyaltabban látni azt a helyzetet, amiben épp benne vagy.
- Nem szégyen feladni valamit, amibe időt, energiát, lelkesedést fektettél, mégis összetört.
- Nem szégyen feladni valamit, aminek hatására önmagad egy olyan verziójává váltál, akire nem vagy büszke.
- Nem szégyen, nem gyengeség, nem kudarc elengedni a számodra káros vagy haszontalan dolgokat.
Aki tudja, mikor szálljon ki a versenyből, ugyanúgy tiszteletet érdemel, mint az, aki egy másik futamban kitart a célig.
Február 10-én egy egész napos konferenciát tartunk Belső Gyermek & Érzelemszabályozás címmel, ahol ehhez hasonló témákról is szó lesz. További információért kattints a linkre!
