Ahogy én látom, a legtöbben sokkal inkább hajlamosak mélyen megsajnálni, majd akár saját kárukon is segíteni a pénzügyi gondokkal küzdő szeretteiket. Mi több, talán konkrét gondnak sem kell fennállnia ahhoz, hogy önzetlen és nagyvonalú felajánlást tegyenek a másik pénzügyi támogatására. Még akkor is, ha ezzel maguk kerülnek a korábbinál jelentősen nehezebb helyzetbe. Ez önmagában igen szorongató élmény lehet, de még egy adag düh és megvetés is társulhat hozzá
- ha a kölcsönző fél úgy érzi, a másik manipulálta őt; de még inkább, amennyiben
- a kölcsönkapott pénzt az „új tulajdonosa” nem törleszti vissza időben vagy maradéktalanul.
Több barátságot láttam már a pénz miatt tönkremenni… De egyik ilyen eset sem volt fekete-fehér. Az életben előfordulhat, hogy a baráttól/rokontól való kölcsönkérés a „legkisebb rossz” a választható lehetőségeink közül. Beszéljünk tehát egy kicsit a barátok közötti pénzügyi feszültségekről – és arról, hogyan érdemes az ilyesmit kezelni!
Pénz és barátság – inkább bele se kezdjünk?
Jó esetben a barátainkat nem az anyagi helyzetük, hanem, mondjuk, a miénkhez remekül passzoló személyiségük, humoruk, értékrendjük alapján választjuk. Az érzelmileg kiegyensúlyozott, stabil és érett egyének közötti barátság valóban egy életen át kitarthat – persze, a házassághoz hasonló módon ez itt sem azt jelenti, hogy egyáltalán nem lehetnek benne nehéz időszakok vagy konfliktusok.
Bár barátok vagyunk, teljesen egyéni tapasztalatokkal és identitással bírunk. Mindez nem csupán az érdeklődési körünkön és a karrierünkön, hanem az anyagi helyzetünkön és a pénzügyi szokásainkon is meglátszódhat. Ez pedig némi súrlódást válthat ki alkalomadtán.
Nagyon eltérő körfogatú pénztárcával bíró barátok között például néhány plusz egyeztetési körrel járhat egy közös nyaralás megszervezése. Ugyanígy extra energiabefektetést igényelhet annak a kérdése is, hogy hova menjünk szórakozni a hétvégén, melyik kávézóba üljünk be munka után, vagy hogy ki mennyit tud áldozni a másik születésnapjára, legény-/lánybúcsújára, esküvőjére és a többi.
Sokan inkább megspórolják ezt a plusz fáradságot és az érett, felnőtt beszélgetést a pénz (egyébként valóban nem egyszerű) témájáról. Helyette a tabusítást és az elhallgatást választják, mert úgy vélik, ez az elegánsabb és tapintatosabb út. Ekkor viszont épp, hogy az a nyílt kommunikáció nem valósul meg, ami feloldhatná és összeköthetné a beszélgetés résztvevőit, azaz ami még jobban elmélyíthetné jelen esetben a barátságot. Az Amiről nem beszélünk… magazin és podcast csapatával épp emiatt gondoljuk kiemelten fontosnak, hogy közösségünkben építő és őszinte párbeszéd szülessen a pénz témájában is.
Térjünk a tárgyra: Hogyan kérjünk kölcsön?
Először is jó tudni, hogy sokak számára bármilyen jellegű segítséget kérni iszonyúan nehéz dolog. Ha pedig egy ilyen személynek konkrétan anyagi támogatásra lenne szüksége, azt, hogy kölcsönkérjen, még több belső tiltás akadályozhatja. Ő inkább titokban szenved (akár szorongatóan nehéz anyagi körülmények között), mintsem hogy felvállalja – akár csak a legközelebbi hozzátartozói előtt is –, hogy gondjai vannak.
Napjaink fogyasztói társadalmában rengeteg szégyen tapad ahhoz, ha valaki szűkölködik.
„Dolgozzon többet!” – kapja meg szinte mindig a kéretlen (és nem is annyira burkoltan agresszív) tanácsot. A megoldás azonban, mint általában, most sem ilyen egyszerű. (Bár barátok között, remélhetőleg, nem is ez a megszokott reakció.)
1. Csak őszintén!
A kölcsönkérés hogyanjairól szólva mindenekelőtt a nyílt kommunikáció és a segítségkérés fontosságát kell hangsúlyozni. Ha kölcsönkérni nem is akarunk a barátunktól, akkor is érdemes őszinte beszélgetést kezdeményeznünk arról, hogy nehéz anyagi helyzetbe kerültünk és ez nyomaszt bennünket. Ilyen helyzetben is rengeteget segíthet a másik megértő odafordulása, együttérzése és az, ha nem kell azt éreznünk, hogy teljesen magunkra maradtunk nyomasztó gondolatainkkal.
Amennyiben valóban kölcsönkérnénk némi pénzt egy barátunktól, akkor viszont pláne nem spórolhatjuk meg a helyzetünk felvállalását. Őszintén mondjuk el a másiknak, hogy pontosan mire is kellene a pénz. Fontos, hogy eközben türelemmel és megértéssel legyünk magunk, de a másik felé is. Meglehet, hogy a barátunk sem áll most úgy, hogy segíteni tudjon – legalábbis anyagilag.
2. Empatikusan
Bár kétségbeesésünkben ez egyáltalán nem könnyű, igyekezzünk a másik irányában is empátiát gyakorolni. Bizonyára számára is fájdalmas mindez: eleve, hogy szembesül a mi nehéz helyzetünkkel, de az is, ha úgy érzi, nem tud olyan módon (vagy olyan mértékben) segíteni, ahogyan mi kérjük. Ezen a ponton érdemes felvetni a segítségnyújtás más módjainak ötletét.
Például a másik már azzal is sokat tehet értünk, hogy meghallgat minket, amikor elhatalmasodik rajtunk az egzisztenciális szorongás. De az is szóba jöhet, hogy segít nekünk egy kis többletjövedelemre szert tenni, például azáltal, hogy elküldi néhány ismerősének az önéletrajzunkat. Vagy ha vigyáz a gyerekeinkre, amíg mi állásinterjúra megyünk vagy túlórázunk. És számos egyéb módja is lehet még a segítségnyújtásnak.
Ugyanakkor készüljünk fel arra az eshetőségre is, hogy a másik egyáltalán nem segít. Ezt a döntést ugyanúgy el kell fogadjuk és tiszteletben kell tartsuk.
3. Lepapírozva
Aztán: tegyük fel, hogy némi gondolkodás után a barátunk úgy dönt, kölcsönad nekünk egy kisebb vagy nagyobb pénzösszeget. Ebben az esetben mindenképpen rögzítsük írásban, hogy ez megtörtént, később pedig tegyünk ugyanígy a törlesztésekkel is.
Írjuk fel a pontos összegeket és az azokhoz tartozó dátumokat! Mindez nem a bizalom hiányát jelzi, hanem épp ellenkezőleg: mindketten írásban merjük vállalni annak a felelősségét, hogy a megbeszéltekhez tartjuk magunkat. Azáltal, hogy könnyebb követni a törlesztéseket, a tévedések elkerülhetővé válnak. Magyarul: a kölcsönző nem kap kevesebbet vissza, és a kölcsönkérő sem fizet többet a megállapodás pontos összegénél. Ez mindkettőnk számára egyszerűbbé, átláthatóbbá, biztonságosabbá és megnyugtatóbbá teheti ezt a nehéz helyzetet.
4. Ne örökre!
És végül, talán a legfontosabb: minden hónap végén törlesszünk a kölcsönből valamennyit. Akkor is, ha csak néhány ezer forintot tudunk éppen. Ez egyrészt a mi helyzetünket nézve jó ötlet: az apróbb összegek szinte „észrevétlenül” koptatják a tartozásunkat, így néhány hónap múlva jobban állhatunk a visszafizetéssel, mint gondolnánk (spórolásnál ugyanezen logikára épül a malacperselyes gyűjtögetés). Másrészt mindez a másik számára is biztosíték arról, hogy nem feledkeztünk el a pénzről. Ezáltal elkerülhető a téma tabusításából adódó keserű hallgatás, találgatás és a hosszú hónapok alatt esetlegesen kialakuló düh és megvetés. Harmadrészt pedig minden egyes törlesztés újabb alkalom a kapcsolódásra: ismét beszélgethetünk jelenlegi megéléseinkről, összegezhetjük, hogyan változott a helyzetünk, és akár új megoldásokra is bukkanhatunk (vagy örömködhetünk a pozitív változások okán) együtt.
Természetesen a boldog végkifejlet csak akkor valósulhat meg, ha a kölcsönkapott pénzt valóban igyekszünk teljes egészében, a megbeszélt határidőre visszafizetni. Ha azt látjuk, hogy ez mégsem fog összejönni, azt jelezzük minél előbb annak, akitől kölcsönkaptunk, és rögtön ajánljunk fel egy új, általunk biztosan tartható határidőt.
Hasznos mondatok kölcsönkérőknek
- „Megértem, hogy időre van szükséged, hogy átgondold a döntésed.”
- „Köszönöm, hogy átgondolod.”
- „Megértem, ha most nem tudsz segíteni.”
- „Köszönöm, ha bármilyen módon tudsz segíteni.”
- „Ha pénzt adnál, kérlek, rögzítsük írásban, hogy pontosan mennyit adtál, és hogy mennyi idő múlva kell mindet visszafizetnem!”
- „Ebben a hónapban csak ennyit tudok adni, de ezt, kérlek, fogadd el. Idővel mindet visszafizetem, még ha apránként is.”
És hogyan adjunk kölcsön?
Amennyiben mi vagyunk a hitelezők, szintén az első és legfontosabb „dolgunk”, hogy tisztelettel és empátiával hallgassuk meg bajba jutott barátunk történetét és kérését, ne adjunk kéretlen tanácsot.
1. Megfontoltan
Rögtön ezután következhet az elhangzott kérések (ha voltak) higgadt mérlegelése. Amennyiben szükségét érezzük, kérjünk egy kis időt a döntés megfontolására. Amennyire csak lehet, kerüljük az impulzivitást és gondoljuk át (ha van, házastársunkkal együtt), hogy vagyunk-e egyáltalán olyan helyzetben jelenleg, hogy kölcsönadjunk, és ha igen, pontosan mekkora összeget és mennyi időre tudunk mellőzni.
Ha kérdésünk van azt illetően, hogy pontosan mire kell a másiknak a pénz, azt tegyük fel udvariasan. Magunkban pedig kulcsfontosságú, hogy tudatosítsuk: a kölcsönért cserébe nem várhatunk ellenszolgáltatást, hálát, alázatot, a kapcsolat dinamikájának felborulását, alá-/fölérendeltséget. Csak akkor adjunk bárkinek kölcsönt, ha úgy érezzük, meg tudunk birkózni azzal, ha a pénzt esetleg sosem kapjuk vissza. Józanul mérjük fel ennek kockázatát.
2. A határok megtartásával
Nagyon fontos, hogy óvakodjunk a határátlépésektől, azaz ne adjunk többet annál, mint amennyit tényleg megtehetünk. Ne keverjük bajba magunkat (és családunkat) a barátunk (vagy bárki más) vélt boldogulásáért. Ez saját érdekünkben, de az őszinte, szeretetre épülő barátság megtartása miatt egyaránt lényeges.
Fontos még, hogy ha kölcsönadunk, akkor fogadjuk el és értékeljük a másiktól a legkisebb törlesztőrészletet is. Ez nekünk is jól jön, a megállapodás kereteibe is passzol, illetve azt is elkerüljük általa, hogy a másik azt érezze, lekezelően, leereszkedően bánunk vele nehéz élethelyzetében.
Ugyanakkor egy biztonságos és megtartó erővel bíró barátságban szabad nemet is mondani. És ez nemcsak, hogy megengedett, de gyakran a kapcsolat elmélyülését is eredményezheti. Fontos azonban, hogy a nemet megindokoljuk (például túl kockázatosnak tartjuk, hogy beszálljunk az adott ügy finanszírozásába, vagy egyszerűen csak mi magunk is nehezebb időszakot élünk meg jelenleg).
Ha arra jutunk, hogy nem adunk kölcsön, azt a lehető leghamarabb kommunikáljuk a másik felé, hogy ő ennek megfelelően tudja megtervezni a további lépéseit (álláskeresés, mástól kért kölcsön, vagyontárgyak pénzzé tétele stb).
Annak, aki nem kéri ezt egyértelműen, ne ajánlgassuk pénzügyi segítségünket. Ez egyrészt könnyen visszatetszővé válhat, infantilizálóan hathat a másikra, másrészt igencsak megbonyolíthatja a kapcsolat további alakulását. Amennyiben nem vagyunk biztosak abban, hogy a barátunk csak szeretné megosztani velünk a gondolatait, vagy valóban kölcsön szeretne kérni némi pénzt, kérdezzünk erre rá nyíltan, de udvariasan.
3. Biztonságosan
Lényeges az is, hogy amennyiben a kölcsönadás mellett döntünk, ne akarjuk túlzásokkal bizonygatni a másikba vetett hitünket. Igenis foglaljuk írásba a kölcsön részleteit. Ez meglepő módon akár motiválóan is hathat a másikra, hiszen azt jelzi, hogy mélyen hisszük: képes lesz (ráadásul az adott időn belül) talpra állni anyagilag.
4. Belátással
Ha pedig egész egyszerűen úgy érezzük, nem komfortos számunkra, hogy a másik pénzt kér tőlünk, azt is próbáljuk meg a lehető legőszintébben, de tapintatosan közölni a másikkal. Olyan is előfordulhat, hogy egy szerettünk rendszeresen (akár nagyobb összegeket) kér kölcsön tőlünk, és ez számunkra már zavaró.
A mi felelősségünk, hogy felismerjük, mi az, ami nálunk már nem fér bele, és az ezzel kapcsolatos megélésünket őszintén kommunikáljuk. Rengeteg félreértést és felesleges konfliktust kerülhetünk el azáltal, ha többé nem kezeljük tabuként pénzügyeinket.
Hasznos mondatok kölcsönadóknak
- „Sajnálom, hogy ilyen nehéz helyzetben vagy jelenleg.”
- „Köszönöm, hogy megtiszteltél a bizalmaddal és őszintén elmondtad nekem, milyen nehéz helyzetben vagy.”
- „Sajnos most nem tudok kölcsönadni, de bármikor itt vagyok, ha beszélgetnél erről.”
- „Ha nyitott vagy rá, esetleg körbekérdeznék az ismerőseimnél, hogy tudnak-e egy kis plusz munkát adni.”
- „Ennyi és ennyi pénzt tudok neked kölcsönadni ennyi és ennyi időre. Kérlek, ezt írásban is rögzítsük folyamatosan, nehogy belekavarodjunk időközben.”
- „Köszönöm, hogy akár kisebb összegekben is, de törleszted. Sokat jelent nekem, mert ebből látom, hogy nem felejtetted el, és hogy fontos neked, hogy visszaadd.”
Felhasznált irodalom
- Angulo, A. N., Goldstein, N. J., & Norton, M. I. (2024). Friendship fallout and bailout backlash: The psychology of borrowing and lending. Journal of Consumer Psychology.
- Janina Steinmetz Ph.D. (2004). Why Borrowing Money From Friends Can Backfire. Psychology Today.
- Dezső, L., & Loewenstein, G. (2012). Lenders’ blind trust and borrowers’ blind spots: A descriptive investigation of personal loans. Journal of Economic Psychology, 33(5), 996-1011.
Ha szeretnél még többet megtudni a pénzügyi tudatosságról, lépj be az Önazonos Vagyok Klubba!
Ha pedig az érdekel, miért számít tabunak még mindig a pénz témája, hallgasd meg Amiről nem beszélünk… podcast kapcsolódó epizódját az alábbi képre kattintva!
