Zolika guggolva piszkálja a malacperselyét. Homlokát ráncolja, koncentrál. Próbálja úgy megbillenteni a műanyag malacot, hogy a legnagyobb pénzdarabok leguruljanak a nyíláshoz. Csörög, zörög – siker! Egy százforintos épp a kezébe pottyan. Szeme felcsillan, és már szaladna is a játékboltba.
– Zolika! Mit csinálsz már megint a persellyel? – lép be Szilvi, az anyukája.
– Meg akarom venni azt a piros kisautót! Azt a vagányat, aminek nyílik az ajtaja! Már csak az hiányzik a gyűjteményemből! – hadarja lelkesen.
Szilvi felsóhajt, és leül mellé a szőnyegre. Egy pillanatra elmosolyodik, aztán határozott hangon megszólal:
– Zolika, már 98 kisautód van. Nem hiszem, hogy tényleg szükséged van a kilencvenkilencedikre is. Inkább pakold vissza azt a pénzt. Megbeszéltük, hogy gyűjtesz valamire, ami igazán fontos.
Zolika durcásan visszacsúsztatja az érmét a perselybe. Nem érti, miért nem lehet „csak úgy” megvenni, ha egyszer van rá pénz… És, valljuk be, néha mi sem értjük.
Ezt a cikket dr. Szilágyi-Németh Lilla, azaz PénzügyesAnyu írta, aki állandó vendégszerzőnk. Ha érdekelnek a témái, nézz szét a weboldalán, ajánljuk!
Miért olyan nehéz ügy a megtakarítás?
A legtöbb ember azt mondja, hogy nincs miből megtakarítania. Ez sok esetben igaz is – de még több esetben inkább döntések és szokások kérdése.
Sokan élünk úgy, hogy nincs vésztartalékunk, sem nyugdíjcélú megtakarításunk – de hóközben simán elköltünk pár száz forintot itt egy kávéra, ott egy gyors rendelésre, egy újabb apróságra, mert úgy érezzük „amúgy szükség van rá”, vagy csak azért, mert ez a kis összeg „úgysem számít”.
Pedig ezek az apróságok pont úgy számítanak, mint Zolika kisautója. És ugyanúgy nehéz nemet mondani rájuk.
A gyerekeinknek még viszonylag könnyen meg tudjuk mondani, hogy „nem kell a 99. kisautó”. De saját magunkkal már sokkal nehezebb szigorúnak lenni. Vajon miért?
Dan Ariely és Jeff Kreisler a Túlköltekezés pszichológiája című könyvben nagyon részletesen ír ezekről a döntésekről. Pénzügyi szakértőként én is úgy gondolom, hogy amíg mentálisan nem döntünk arról, hogy változtatunk a költési szokásainkon, addig nagyon nehéz lesz ezen a viszonylag idegen területen magabiztosságot szereznünk.
Alternatív költségek hálójában
Dan és Jeff azt vallja, hogy főleg az úgynevezett alternatív költségek okozzák azt, hogy nem tudunk jól bánni a pénzzel. Azt tudjuk már gyermekkorban, hogy szinte bármit elérhetünk vele. Az viszont, hogy ez nem egyenlő azzal, hogy bármit megtehetünk vele, csak később lesz egyértelmű számunkra.
Az alternatív költségek (például a kisautók) mind-mind választási lehetőségek.
Néhány dologról le kell mondanunk most, hogy valami mást később megtegyünk. Ez a távoli cél viszont távoli örömöt is jelent. Emiatt sokszor nem foglalkozunk azzal, hogy például nyugdíjas korunkban lesz-e elég pénzünk? Tudjuk-e majd a gyerekeinket kellőképpen támogatni a továbbtanulásban, egy szakma megkezdésében?
Azt szeretném ezzel mondani, hogy nem vagyunk könnyű helyzetben, ha pénzről van szó. Nehéz késleltetni a pillanatnyi örömöket a hosszú távú elégedettségért cserébe. De azért van megoldás. El is mondom, mit érdemes tenned!
2 bevált tipp a megtakarítás növelésére
1. Határozd meg, hogy mennyit szeretnél félretenni!
Szándékosan nem mondok most százalékot a bevételedhez képest. Kisebb összeggel is elkezdheted – akár pár ezer forinttal is. A lényeg:
tedd el még a hónap elején, azonnal!
Ne lásd, ne legyen szem előtt. (A befektetés más dolog, arról itt volt szó korábban.) Most csak tedd félre, úgy, hogy gyakorlatilag el is felejted, hogy van. Ne hagyd a bankszámládon, ott túlságosan kéznél van – csinálj legalább egy alszámlát neki.
És nagyon fontos: ne akkor tedd félre, „ha majd marad”. Legyen az az első dolgod, hogy félreteszed, amikor megkapod a fizetésed!
Próbáld csak ki! Egészen másképp fogsz költeni, más szemmel nézed a pénzed, ha ez az összeg már eleve „nem is létezik” számodra. Ahogy telnek a hónapok, fokozatosan emelheted az összeget. Néhány hónap múlva már látványos lesz, amit összegyűjtöttél – és egyszer csak ott lesz előtted egy nagyobb cél, amiért érdemes volt nemet mondani pár apróságra.
Mert, valljuk be, a huszadik olcsó bögre, a tizenharmadik „de cuki” gyertya vagy az ötödik hasonló sál nem hoz valódi örömöt. Egy darabig talán feldob, de gyorsan beolvad a többi közé. Viszont amikor tudatosan, egy megálmodott cél érdekében gyűjtött pénzből veszel meg valamit – na, annak egészen más lesz az értéke. És az élménye is.
2. Legyen egy tetszés szerint felhasználható kategóriád!
Határozz meg magadnak egy konkrét összeget, amit minden hónapban szabadon elkölthetsz – olyan dolgokra, amik nem létfontosságúak, de örömet okoznak. Egy új ruha, egy meglepi kávé, egy kis apróság a boltban. Nem kell mindig elnyomni ezeket a vágyakat.
A kulcs az, hogy ez a keret előre meghatározott legyen. Így nem lesz miatta lelkiismeret-furdalásod, mert tudod, hogy belefér – hiszen számoltál vele. És, ami talán még fontosabb: nem borítja meg a költségvetésedet, nem sodor el az „egyet még veszek, az úgysem számít” spirálja.
Ez a kis szabadságérzet sokkal fenntarthatóbbá és örömtelibbé teszi a takarékoskodást. Nem arról szól, hogy mindent megvonsz magadtól, hanem hogy tudatosan döntesz: mi az, amibe érdemes energiát (és pénzt) fektetned – és mi az, amibe nem.
Most ezt a két alaplépést hoztam neked – és már ez is elég lehet ahhoz, hogy másként nézz a pénzügyeidre. Nem kell mindenhez azonnal tökéletes rendszer. Ezeket a szokásokat akár holnaptól elkezdheted. Kicsiben indul, de nagy hatással lehet az egész életviteledre. Te kipróbálod?
Ha szeretnél még többet megtudni a pénzügyi tudatosságról, lépj be az Önazonos Vagyok Klubba!
Ha pedig az érdekel, miért számít tabunak még mindig a pénz témája, hallgasd meg Amiről nem beszélünk… podcast kapcsolódó epizódját az alábbi képre kattintva!
