Miért olyan nehéz felismerni a nárcizmus jeleit?
Számos nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő személyre igaz, hogy alapvetően megnyerőek, kedvesek, segítőkészek, bájosak. Ha éppen semmi sem érinti meg a csökkentértékűség-érzésüket, akkor elképzelhető, hogy semmi jelét nem mutatják annak, hogy később velük nehéz dolgunk lesz – kritika vagy együttérzést igénylő helyzet esetén.
Az is bonyolítja a helyzetet, hogy nem minden nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő egyén egyforma. Elképzelhető, hogy van, akire a lehetséges tünetek közül teljesen más jellemző, mint másokra. A nárcizmusról szóló listákban szereplő összes tétel nem feltétlenül igaz a mi ismerősünkre, hozzátartozónkra, s ez elbizonytalaníthat.
Ráadásul általában szeretünk inkább jót feltételezni, megbízni másokban, jó kapcsolatokat kialakítani. Többnyire nem arra számítunk, hogy bántani fognak bennünket – kivéve, ha korábbi kapcsolatokban, traumák kapcsán ezt tapasztaltuk. Természetes, hogy bizalmat szavazunk, hogy szeretnénk bízni, hogy jóhiszeműek vagyunk.
Nem az a hibás, aki megbízott a másikban, hanem az, aki visszaélt ezzel a bizalommal.
Mire érdemes tehát figyelni, hogy könnyebben ismerjük fel?
Segíthet, ha megfigyeljük, hogy egy adott személy hogyan viselkedik versenyhelyzetben, vagy nehezen kontrollálható, érzelmileg intenzív szituációkban. Figyeljük meg például, hogy ilyenkor
- hogyan reagál az adott személy?
- Mi hogyan érezzük magunkat vele?
- És ez miben más, mint a többi társas kapcsolatunkban?
Amennyiben ezekre a kérdésekre őszintén válaszolunk, máris tehetünk egy nagy lépést a nárcizmus felismerése felé. Következő lépésként vessük össze válaszainkat az alábbi pontokban megfogalmazottakkal!
A nárcizmus 9 lehetséges jele
1. Intenzív kezdet
Általában jellemző a nárcisztikus személyre, hogy már a kapcsolat vagy kapcsolódás elején gyors elköteleződést vár, mert nehezen tűri a bizonytalanságot, tart attól, hogy elutasítják. Ez frusztrálja, s a frusztráció csökkentésére próbál mielőbb biztos válaszokat begyűjteni. Ez abban nyilvánulhat meg, hogy például gyorsan vall szerelmet, hamar merül fel az összeköltözés ötlete, vagy közös üzlet gyors megkötését szorgalmazza.
A nárcisztikus számára fontos, hogy nagy gesztusokkal hamar elnyerje mások tetszését. Azt szeretné megélni a kapcsolataiban, hogy különleges, fontos, és ha ezt mások nem látják, az frusztrációval tölti el.
Itt érdemes lehet azt is kiemelni, hogy a közhiedelemmel ellentétben azonban nem minden kapcsolat indul lovebombinggal. Ahogy az is igaz, hogy nem minden nárcisztikus személy férfi.
2. Énközpontúság
Párbeszéd során úgy tűnik, mintha figyelne rád, válaszol, reagál, de egy nárcisztikus végül mindig magára tereli a szót, minden történetben meghallja, hogy az hogyan vonatkozik őrá, neki arról mi jutott eszébe.
3. Mások leértékelése
Ez a leértékelés lehet enyhébb és nagyon durva is. Ha megfigyeljük, hogy az adott személy olyan emberről mondja el a véleményét, aki épp nincs jelen, vagy már nincs az életében, akkor árulkodó lehet, hogy hogyan beszél róluk. Érdemes lehet például megfigyelni, hogyan jellemzi a volt partnereit. Elképzelhető, hogy ilyenkor bántó, kifejezetten dehumanizáló, megszégyenítő jelzők és megjegyzések is elhangozhatnak, melyek látszólag nem illenek a képbe, hiszen az adott személy addig nagyon jóindulatúnak és rokonszenvesnek tűnt.
Árulkodó lehet továbbá, ha azokról sem szépen beszél, akikkel egyébként jóban van, csak épp nincsenek jelen.
4. Lekezelő modor
Olyan helyzeteket érdemes megfigyelni, amelyekben olyan személyek hibáznak, akikhez a nárcisztikus érzelmileg nem áll közel. Például: hogyan beszél azzal a felszolgálóval (majd róla a háta mögött), aki rossz levest hozott ki?
5. Túlzott kritikusság
A nárcisztikus gyakran perfekcionizmussal hárítja a saját csökkentértékűség-érzését, nehogy megszégyenüljön – és a környezetétől is a tökéletességet várja el. Mivel a környezetében lévő emberekre a saját személyisége meghosszabbításaként tekint, nekik is tökéletesnek, szépnek, jónak kell lenniük, különben úgy érzi, ő szégyenül meg. Ezt akarja elkerülni a túlzott kritikussággal.
Minél súlyosabb a személyiségzavar, elképzelhető, hogy a nárcisztikus annál kevésbé tudja elviselni a hibákat.
6. Hibák tagadása
Az előző pontból következően a nárcisztikus számára rendkívül frusztráló, ha negatív visszajelzést kap. Ilyenkor nyilvánvaló dolgokat tagadhat le – akár olyat is, ami 1 perccel azelőtt hangzott el.
Figyelem! Bár a kapcsolat elején úgy tűnhet, jól bírja a visszajelzéseket, idővel kiderülhet, hogy a kritikára csak úgy tesz, mintha nyitott lenne, de valódi mélysége nem feltétlenül van a beismerésnek, empátiát nem feltétlenül tud megélni közben, s nem is változtat később a problémás viselkedésen. Úgy tűnhet, mintha nagyon önreflektív lenne, de a kapcsolat előrehaladtával egyre kevésbé reagál majd nyitottan, s nem gondolkozik el valójában önmagán.
Miért történik ez? Egyrészt Egészséges Felnőtt állapotból ráláthat bizonyos problémáira, másrészt szeretne jó benyomást kelteni másokban, aminek része lehet az, hogy nem fér bele számára, hogy róla azt gondolják, hogy nem foglalkozik az önismerettel, vagy ne lenne nyitott a kritikára. Ugyanakkor védi magát azoktól a mély felismerésektől, amelyek kapcsán megélheti, hogy tökéletlen vagy tényleg hibázott. Ebben az önvédelemben segít számára a tagadás, mint elhárító mechanizmus.
7. „Ez hülyeség!” avagy leértékeli, amit nem ért
Jellemző a nárcisztikusra, hogy ha valamit nem ért, akkor azt leértékeli. Ha például nem ért egy viccet, viszont a körülötte lévők igen és nevetnek is rajta, akkor ahelyett, hogy megkérné őket, magyarázzák el neki, inkább azt mondja, hogy ez „egy béna poén volt”. Ezzel is magát védi a megszégyenüléstől.
8. A környezet kisebbrendűségi érzése
Amikor egy nárcisztikus személlyel töltünk időt, a megszokottnál gyakrabban merülhet fel bennünk annak az érzése, hogy valamit rosszul csinálunk. Ebben az esetben fontos megfigyelnünk, hogy másokkal is tapasztaljuk-e ezt a fajta bizonytalanságot, mert ha igen, akkor annak a hátterében a saját alacsony önértékelésünk is állhat. Ha viszont egy adott személlyel való kapcsolódásaink során folyamatosan (vagy újra meg újra) azt gondoljuk, hogy nem vagyunk elég jók, de más kapcsolatokban ez nem jelenik meg bennünk, az figyelemfelhívó lehet.
9. A bosszútól való félelem
Nárcizmusra utalhat az is, ha – ránk egyébként nem jellemző módon – nem merünk nemet mondani az adott személynek, mert attól félünk, hogy ő bosszút állna ezért. Amennyiben kényelmetlen helyzeteket is „bevállalunk” azért, hogy az őszinte nemet mondás vagy visszajelzés félelmetes következményeitől megvédjük magunkat, de ez máskor nem jellemző ránk, az utalhat arra, hogy az adott személy nem biztonságos számunkra, s több más jellel együtt akár utalhat az adott ember személyiségzavarára is.
FONTOS
Az összefoglalóban felsorolt jelek külön-külön nem jelentik, hogy valaki nárcisztikus személyiségzavarban szenved, és együttes fennállásuk sem kizárólag erre utal. Nem is a nárcisztikus személyiségzavar laikus diagnosztizálásának a fellendítése a célunk, hanem az eligazodás megsegítése, mely a biztonságos kapcsolataink kialakításában visz előre. Viszont intő jel lehet számunkra a fenti lista, hogy érdemes volna lassabban közeledni, óvatosabban belemenni egy éppen alakuló kapcsolódásba.
Amennyiben bővebben érdekel ez a téma, kattints az alábbi képre és hallgasd meg, Knapek Éva hogyan foglalja össze a nárcizmusra utaló jeleket!
