Nincs burkaviselési kötelezettségünk, kultúránkban nem szokás megcsonkítani a fiatal lányok testét, hogy ezzel elvegyük tőlük a szexuális öröm megélésének lehetőségét, és társadalmunkban elvileg egyenjogú felek a nők. A szexualitással kapcsolatban mégis számos hiedelmet, tiltást és téves tudást adunk át egymásnak generációról generációra.
Talán az egyik – ha nem a – legsúlyosabb nehézséget a mindent átitató szégyen okozza, aminek tükrében
- a szex mocskos, szégyenteljes dolog, olyasmi, amiről nem beszélünk, ami mintha tiltott lenne;
- a test pedig a szégyen kiapadhatatlan forrása. Sajnos.
Leírva érezzük, mennyire nem helyes ez így. De mégis mit tehetnénk ellene? Nos, a szégyen legyőzésére a legjobb eszközünk a tudás és a tudatosság, azaz ha minél több valós információt szerzünk a szexualitással kapcsolatban. Ezáltal pedig nemcsak magunkon és a párkapcsolatunkon segíthetünk, hanem a következő generációknak is alaposabb ismereteket adunk át, és egy jobb, egészségesebb példát mutathatunk.
Szex és a szégyen
Nézzük meg, mi minden járul hozzá ahhoz, hogy a szex, a felnőttek játéka, ilyen nehezített pálya legyen – és azt is vizsgáljuk meg, mi segíthet, hogy felszabadultabb, önazonos, kielégítő szexuális életünk lehessen!
1. A kultúra szintjén
Kulturális hagyományaink messzire vezetnek a bűn, a vétek, a szégyen ösvényén: évszázadokig meghatározó szemlélet volt, hogy a szex bűnös dolog, a vágyak állatiasak, az ösztönkésztetések elfojtandók. A nőkről alkotott ideálban a tisztaság, szendeség, szűziesség meghatározó elem volt.
A fogamzásgátlás hiánya még fajsúlyosabbá tette mindezt; a leány szüzessége, érintetlensége alapvető érték volt.
A nők hátrányos helyzetéből, szabadságjogaik hiányából fakadóan a szexuális egyenlőség fel sem merült, a férfi kizárólagos gyönyöre volt az elfogadott. A nőktől elvárták a tiltakozást, a nemet mondást, az utolsó pillanatig való ellenállást, majd a daliás, erős, bátor és mindig izmos, kemény férfi karjaiba omlást.
A 20. század szexuális forradalma indított ebben változást, megjelent a közgondolkodásban, hogy a szex sokkal szabadabb, örömtelibb dolog annál, mint amilyennek az idősebb generációk mesélték. Freud gondolatai úttörőek voltak ebben, és az első világháború után, a húszas években már elindult egyfajta felszabadulás, mely a 60-as évek Amerikájában tetőzött.
Ekkortájt indultak Alfred Kinsey tabudöntögető kutatásai is a férfi és női szexualitással kapcsolatban, melyeknek eredménye lassan elkezdett beszivárogni a köztudatba. De sajnos máig sem jutottunk el oda, hogy a tudatunk mélyéről, a parancsoló, kritikus és követelő belső monológunkból – melyet felnövekedésünk során a környezetünktől „kapunk ajándékba” – ki tudjuk űzni ezeket a tiltó és megszégyenítő üzeneteket.
2. A család szintjén
Legtöbbünk nagyszülei még bőven a 20. század elején nevelkedtek, a gyermekként beléjük plántált tudást adták át szüleinknek, akik már valószínűleg egy modernebb formában, de még mindig hasonló szemléletet „görgettek tovább” nekünk.
„A szex mocskos… Az a nő, aki kívánja, szajha. Akinek sok partnere volt (a sok általában azt jelenti: több, mint a férfipartnerének), szintén szajha. Ha a férfinak kevesebb partnere volt, balfácán. A szexuális fantáziák szégyellni valóak, kínosak, soha senkivel nem megoszthatóak, el kell őket hallgatni. A misszionáriuspózban végzett behatolásos közösülésen túlmutató szex: erkölcstelenség. A maszturbálás undorító. A menstruáció kínos. A test bármely aspektusa szégyellhető, a meztelenség is, de minden aspektusa kritizálható: túl magas/ alacsony, vékony/ vastag, kis-/nagymellű, fiús/ gömbölyded. Kilógnak a bordáid, hurkás a hasad, túl vastag a combod, lapos a melled, szőrös vagy, a bőröd anyajegyes/ szeplős/ szemölcsös/ láthatóak a pórusaid. Kinek kellenél? Hogy nézel ki?”
Ha valaki azt hinné, ezek a sorok túlzóak, sajnos ki kell ábrándítsam: a való életből vett példákat hozok, és nem az extrém egyedieket.
Ezek a hangok a felnőttek fejében többnyire bent szólnak, de gyermekkorukban tanulták meg őket, amikor még a külvilágból érkeztek.
- Vagy teljesen egyértelmű, nekik címzett, hangos üzenetek által („Takard el magad!”, „Így nem mehetsz ki az utcára!”, „Ne nyúlj oda, fúj, nem szabad!”),
- vagy a felnőttek beszélgetéseiben elkapott mondatokból („Az a Mari is mekkora kurva, itt illegeti-billegeti magát”, „Ha a férfi kap vacsorát otthon, nem megy máshova enni…”, „Hiába nincs kedvem, tudod, milyenek a férfiak”),
- vagy valahogy a sorok közül, a felnőttek működéséből, gesztusaiból, hangsúlyokból, szokásokból, a család kimondatlan szabályaiból.
Mennyire élhette meg az anya a nőiességét, a szexualitását, mit látott a gyermek a szülei között, milyen volt az apa reakciója a cseperedő lányra, be lehetett-e csukni az ajtókat, átjöhetett-e fiúbarát, mennyit beszéltek a menstruációról, mielőtt megjött – és hogyan kezelték azt utána… A sort nagyon hosszan folytathatnánk, a fiúk szemszögéből is.
3. Társadalmi szinten
És persze ne hagyjuk ki a tágabb környezetet sem! Mit tanulunk erről óvodában, iskolában? Rémisztgettek-e minket hetedikesként abortuszról készült videóval, és kommunikáltak-e olyat felvilágosítás címén, hogy a szex nem más, mint veszély, a nem kívánt terhesség és a nemi betegségek megkísértése?
És végül az egyik legnagyobb ártalom: Mit közvetít a média? Mit tanul a felnövekvő gyermek a testről, a szépségről? A szexualitásról? Milyen reális és irreális elvárásai lehetnek emiatt saját magával szemben? És másokkal szemben?
Elmondhatjuk, hogy korunk egyik nagy csapdája, hogy abszolút szexpozitivitást várunk el a nőktől – legyen szexi, érzéki szerető, vágyjon a szexre és akarja, élvezze is, legyen válaszkész is, kezdeményező is, figyeljen a külsejére, feleljen meg számos elvárásnak ezen a téren – miközben eggyel mélyebben és többnyire kevésbé tudatosan rendkívüli szexnegativitással is vesszük körül őket.
Mert úgy kell vad szexistennőnek lenni, hogy közben az is átmegy: a szex bűnös és mocskos dolog, aki kívánja, szajha.
„Ha miniszoknyát vesz fel, mit várt, persze, hogy megerőszakolták, mit teszi-veszi magát, csak az érdekli, túl sok pasija volt.” Ha kiteszi a mellét, kurva, ha nem teszi ki, vénkisasszony. Ha magára költ, ápolt és jólöltözött, akkor hiú cafka. Ha nem költ magára, ne is csodálkozzon, hogy a kutyának sem kell… És persze ott van az egyik „kedvenc” legendám is: a nő, akinek „túl sok” partnere volt, és emiatt kitágult a hüvelye. Ezek szerint a férfiaknak is idővel elkopik a vesszeje? Az anatómiai ismeretek teljes hiányáról beszélünk…
Ráadásul jelenünk közbeszéde hajlamos a nőt puszta szaporítóegyedként ábrázolni: a szülést, az anyaságot piedesztálra állítva, női princípiumról beszélve, mintha ez lenne a női lét egyetlen lehetséges és mielőbb betöltendő célja.
Mi lehet a megoldás?
Talán érezhető, hogy ennek a kettősségnek – ha szexelni akar, kurva, ha nem akar, frigid – nagyon nehéz jó megoldását megtalálni egyéni szinten. Minden egyes embernek van egy sajátos, hosszú története arról, hogy mi mindent kapott a puttonyába ezen a téren. Miket cipel, milyen eszközök segítik őt, hogy a szexet annak élhesse meg, ami: örömteli együttlétnek vagy tevékenységnek – és mik hátráltatják ebben fenyegető, megszégyenítő, tiltó hangokként.
A felszabadult, örömteli szexualitásnak fontos összetevője a spontaneitás és játékosság, a kreativitás, az önbizalom, a nyugalom.
Egy együttlét akkor tud jó lenni, ha mindkét fél biztonságban érzi magát, ha az a megélése közben, hogy ő maga és a partnere is „rendben van”.
A szex valóban a felnőttek játéka. Nem lehet időre, sürgetve, parancsra örömöt érezni. Ahhoz, hogy egy nő élvezni tudja a szexet, ismernie és szeretnie kell a testét. Valószínűleg az olvasók többsége ismeri azt az érzést, hogy szex közben valamit nem megfelelőnek él meg a külsejével kapcsolatban, és ez ront az együttlét minőségén számára. Nagyon fontos, hogy ezeket a gátakat elkezdjük először tudatosítani, észrevenni, majd megvizsgálni, a realitás fényébe helyezni és egyesével lebontani. A stressz, amit ítélkező gondolataink, szorongásunk okoz, teljesen elvághatja annak a lehetőségét, hogy élvezni tudjuk az együttlétet.
Kérdések a jobb szex érdekében
- Azok a dolgok, amik magadon zavarnak, másokon is zavarnak?
- Csak modellalkatú partnereket választasz?
- A társad teste minden ízében tökéletes, olyan módon, ahogyan a saját testedtől is elvárod, hogy az legyen?
- Téged zavar a kicsit petyhüdt has, az anyajegy, a nem tökéletes bőr, a nem görög szobrász által faragott fenékforma?
- Biztosan alapvető összetevője a jó szexnek, hogy úgy nézz ki, mint egy 18 éves fehérneműmodell az óriásplakáton?
- És ugyanígy: A szex valóban mocskos és tisztátalan?
- A tevékenység, melynek az emberiség fennmaradását köszönhetjük, mindenki csinálja és alapvetően jó (kellene legyen), tényleg bűnös lenne?
- Tényleg bemocskolódunk az öröm, a felszabadult együttlét, a legmélyebb intimitás megélésétől?
Mit tehetünk még?
Annak érdekében, hogy önmagunkkal, nőiességünkkel, a testünkkel és a szexualitásunkkal jó viszonyt alakítsunk ki, akad néhány valóban alapvető feladatunk. Lássuk tehát, mit tehetnél még, hogy jobban érezd magad a bőrödben!
Az egyik, hogy kérlek, beszélj úgy saját magaddal, ahogy másokkal is beszélnél. Gyengéden, kedvesen, tisztelettel, jószándékkal. Figyelj oda, miket mondasz magadnak! Tartsd magad alapvetően elfogadható embernek, aki megérdemli a szeretetet, a figyelmet, az örömöt, a pihenést! Hiszen ez az igazság. A negatív, ítélkező gondolatok néha nem is tudatosak. Figyeld meg, hogyan beszélsz önmagaddal, és próbáld ezt olyanná formálni, ahogyan másokkal is beszélnél.
Az is elengedhetetlen, hogy ismerd meg a saját tested. Nézd meg a tükörben – lehetőleg teljes alakos tükörben – minden nap. Eleinte nehéz lehet az automatikus negatív gondolatokat távol tartanod magadtól, de fókuszálj a pozitívra, nézd elfogadóan, szeretettel! Ugyanezt tedd meg külön a nemi szerveddel is.
Fedezd fel, mi okoz örömöt neked, és a partneredet is segítsd ebben! Kísérletezz, érintsd meg magad, tudd, mit szeret a tested. Legyél teljesen biztos benne, hogy ez az öröm és élvezet teljesen normális, alapvető és az élet része. Emberlétünk fontos eleme az erotika, a szexuális örömszerzés magunknak és másoknak, az, hogy nem csak szaporodási céllal szexelünk. Mindenkinek vannak szexuális fantáziái, mindenkinek vannak vágyai, az emberek sok mindenben különböznek, de abban mindannyian hasonlóak vagyunk, hogy a szexualitás az életünk része, és örömöt lelhetünk benne. Ez az egyik legfontosabb feltöltődési terület, és a párkapcsolat, a kötődés fontos része.
Utolsóként az egyik legnagyobb stresszfaktor tudatosítását említem: légy kritikus a médiatartalmakkal, amiket fogyasztasz! Olyasmiket olvasol, olyan videókat, műsorokat nézel, amelyek hozzájárulnak a jóllétedhez? Vagy inkább negatív érzéseket okoznak? Az elvárások nőnek, az ítélkező hangok erősödnek benned? Vagy az általad látogatott oldalak inkább segítenek önmagad elfogadásában és szeretetében? Mindig tedd fel magadnak a kérdést: gazdagítja az életem, ha elolvasom/ meghallgatom/ megnézem ezt a tartalmat?
Összefoglalás
A felszabadult szexualitás olyan erőforrás, mely szebbé teszi az életed, az életeteket a partnereddel.
Érdemes ezzel foglalkozni, és leszámolni azzal a szégyennel, amely kultúránk természetéből fakadóan szivárgott a tudatunkba felnövekedésünk során, a minket körülvevő felnőttektől és a médiából. Ha mi magunk egyre jobban működünk ezen a területen, a következő generációknak már sokkal valódibb tudást adhatunk át róla.
Amennyiben bővebben érdekel ez a téma, hallgasd meg az Amiről nem beszélünk… podcast kapcsolódó epizódját az alábbi képre kattintva!
