„Az élet az, ami velünk történik, miközben nekünk teljesen más terveink vannak” – hirdeti a John Lennonnak tulajdonított bölcsesség. Szerencsés esetben (és ha mi is hajlandóak vagyunk aktívan tenni érte), ebbe a viszonylag rövidre szabott földi létbe rengeteg örömteli pillanat belefér. Tagadhatatlan azonban, hogy mindannyian megélünk nehéz, tragikus, egyenesen traumatizáló helyzeteket is.
Azon, hogy egy trauma megtörtént, már nem tudunk változtatni, a traumafeldolgozás viszont rengeteget segíthet abban, hogy a jövőnket már ne ez határozza meg. Alább röviden összefoglaljuk, mit nevezünk traumának, milyen pszichés és fizikai hatásai lehetnek, valamint hogy miképp „épülhetünk fel” egy trauma elszenvedése után újra.
Trauma jelentése
A görög trauma szó eredendően annyit jelent: seb, sérülés. Sokáig kizárólag ebben, a fizikai vonatkozású értelmében használtuk a szót (az orvostudományban például a traumatológiai, azaz baleseti sebészeti osztály neve is innen eredeztethető). A pszichológiában csak a múlt században, Freud traumaelmélete kapcsán honosodott meg. Azóta általánosan érvényesnek tekinthető az a megközelítés, miszerint a nagyobb lelki megrázkódtatásokat olyan, lassan gyógyuló sebeknek ismerjük el, amelyek csak megfelelő ápolás és gondoskodás révén gyógyulhatnak hatékonyan.
Bár minden ember traumája egyedi élmény, a „hegesedéssel” járó nehéz érzéseket valamilyen szinten mind átéltük már.
Ez motiválta a szakembereket számos traumaterápiás módszer kidolgozására, amelyekkel a traumában gyökeredző lelki (és testi) fájdalmak kezelhetővé válhatnak.
A trauma hatásai
Egy trauma, tehát egy szélsőségesen stresszes, így pszichésen megterhelő esemény óriási hatással lehet az egyén teljes életére a személyiségfejlődéstől kezdve a jövő- és énképen át a társas kapcsolatokig.
Emiatt is olyan fontos, hogy a trauma ne maradjon kezeletlenül.
Az eltérő jellegű lelki sérülések azonban más és más típusú megküzdési technikákat igényelnek. Vegyük sorra előbb, milyen fő traumatípusokat különböztetünk meg!
Egyszeri trauma
Egyszeri traumának nevezzük értelemszerűen azokat a lelki megrázkódtatásokat, melyeket egyetlen alkalommal, általában váratlanul vagyunk kénytelenek átélni. Ilyen lehet egy közlekedési baleset, egy természeti katasztrófa, egy tömeghisztériás eset és így tovább. Az egyszeri trauma, hiába „csak egyszer” fordul elő, óriási rombolást végezhet a lélekben. Például folyamatos készenléti, amolyan „űzött vad” állapotba taszíthatja az áldozat pszichéjét, az egyénben állandósul a szorongás. Arra készül, hogy a trauma újra megtörténik. Egyáltalán nem szabad tehát félvállról venni!
Elhúzódó trauma
Elhúzódó traumának nevezzük azokat a traumatikus élményeket, amelyek többször, akár rendszeresen történnek meg az egyénnel, esetenként hosszú éveken át ismétlődnek. Ilyesmivel járhat a gyermekkori elhanyagolás, a zaklatás, az állandósult környezeti stressz, vagy épp egy bántalmazó kapcsolat. Elhúzódó trauma esetén fennáll annak a veszélye, hogy az áldozat egy idő után látszólag (de csak látszólag!) „hozzászokik”, azaz normának fogadja el a traumatikus események sorozatát. Ilyenkor többnyire az adott helyzet megváltozásával, másfajta impulzusok hatására, vagy csak sok idő elteltével döbben rá az áldozat, mi is történt vele valójában. A bántalmazás hatására pedig elveszítheti a tájékozódási képességét azzal kapcsolatban, hogy ki megbízható és ki nem az.
Komplex trauma
Komplex traumáról akkor beszélhetünk, amikor többféle bántalmazási forma fordul elő egyszerre (például fizikai bántalmazás érzelmi elhanyagolással együtt), elhúzódóan, akár éveken át. Sajnos igen gyakori, hogy a traumák halmozottan fordulnak elő egy gyerek életében. Például az a szülő, aki fizikailag bántalmazó, sokszor a gyerek érzelmi igényeire sem figyel oda. Egy ilyen traumasorozat esetén minden további nélkül és a lehető leghamarabb szakértői segítséget kell kérni.
Gyerekkori trauma, azaz kötődési trauma
Gyerekkorban vagy serdülőkorban elszenvedett trauma esetén a fejlődés egy kritikus időszakában éri megrázkódtatás a pszichét. Ráadásul jellemzően olyan felnőttek részéről, akik épp, hogy a gyermek védelmét, egészséges fejlődését és kötődési mintáinak kialakulását (lettek volna) hivatottak szolgálni. Ekkor szintén kulcsfontosságú, hogy a traumafeldolgozás mielőbb megkezdődjön, a későbbi, súlyosbodó lelki problémák megelőzése végett.
Minden esetben szükséges azonban ehhez szakember segítségét kérni. Mivel egy gyereknek általában még nincs meg a szükséges szókincse ahhoz, hogy pontosan kifejezze, mi is történt vele, illetve hogy ennek kapcsán hogyan érzi magát, kiemelten fontos, hogy egy olyan, profi szakember segítsen neki ebben, aki rendelkezik az ehhez szükséges eszköztárral.
Amennyiben a gyerekkori traumát átélt egyén már felnőtt, szintén nem megspórolható lépés a segítségkérés a sikeres traumafeldolgozás felé vezető úton. A legelső állomás azonban mindig a felismerés. Ha úgy sejtjük vagy egyenesen tudjuk, hogy gyerekkorunkban megingott a biztonságérzetünk, a világ és környezetünk biztonságosságába vetett hitünk (például a szüleink válása, egy hozzánk közel álló felnőtt agresszív viselkedése, költözések stb. következtében), minden bizonnyal érdemes felgöngyölítenünk ezt az ügyet. Bár a munka nem lesz egyszerű, amennyiben eltökélt célunk, hogy a jövőnket ne a trauma árnyékában éljük le, máris egy fokkal közelebb kerültünk célunkhoz: egy harmonikusabb, biztonságosabb, jobb élethez.
A gyerekkori traumák feldolgozása nehéz, de nem lehetetlen feladat.
Bármilyen típusú traumával állunk szemben, nagyon fontos, hogy minél előbb belevágjunk a munkába, és hogy szakember segítségét is kérjük a probléma kezelésében. Amennyiben egy traumát kezeletlenül hagyunk, testi és további lelki tünetek üthetik fel a fejüket, illetve ezek súlyosbodhatnak. Poszttraumás stressz-szindróma (ennek tüneteként visszatérő, rendszeres rémálmok, emlékbetörések), valamint szenvedélybetegség, orvosilag nem megmagyarázható fájdalom (gyerekeknél jellemzően hasfájás, rosszullét) alakulhat ki, szorongás és depresszió gyötörheti az egyént, illetve akár memóriaproblémák is felléphetnek. Ezeken kívül az önértékelés és az önbizalom zavara, valamint az érzelemszabályozásban, az egészséges társas kapcsolatok kialakításában és megtartásában is nehézségek jelentkezhetnek.
A trauma gyógyítása
Minekutána minden trauma egyedi eset, nem létezik olyan csodamódszer, ami mindenkinél egyformán beválna. Szerencsére azonban ma már számos eltérő traumafeldolgozási metódus közül választhatjuk ki a nekünk legmegfelelőbbet – egyéni terápia keretében. Ehhez persze elengedhetetlen egy trauma-informált terapeuta segítsége, illetve az alább felsorolt módszerek személyre szabott kombinálása.
Triggerek felismerése és kezelése
Kulcsfontosságú a hatékony traumafeldolgozásban, hogy azonosítani tudjuk azokat az egyébként ártalmatlan triggereket, melyeknek hatására mégis üss-vagy-fuss üzemmódba kapcsol szervezetünk. Bár ezeknek egy részére a terápiás üléseken is fény derülhet, alapvetően nagyfokú figyelemre lesz szükség az egyén részéről a felismerésükhöz. Ő fogja ugyanis észrevenni a mindennapjai során, ha esetleg egy-egy hanghatás, egy jellemző mozdulat, gesztus, hangsúly vagy akár helyszín, helyzet különösen intenzív reakciókat vált ki belőle.
A triggerek kezelésének első lépése, hogy felismerjük: a trigger a legtöbbször nem valós veszélyt jelez, hanem csupán egy korábbi, mély trauma körülményeire emlékeztet bennünket. Például, ha korábban egy fehér kisbusszal ütköztünk az autópályán, az nem jelenti azt, hogy minden fehér kisbusz veszélyt jelent ránk. Persze, hisz tudjuk. Igen ám, de a trigger az adott pillanatban képes elhitetni velünk ennek ellenkezőjét, ez pedig konkrét testi és pszichés tüneteket is kiválthat. Ezen traumás reakció leküzdésére (vagy legalábbis a pánikreakció csillapítására) kifejezetten egyszeri traumák esetén az alábbi technikákat alkalmazhatjuk a terápiában.
Figyelem! A lentebb felsorolt módszerek kötődési traumák (gyerekkori trauma) esetén nem lesznek önmagukban hatékonyak. Ilyen esetben magával a traumatikus élménnyel, az érzelemszabályozással és a kötődési kapcsolatok módosulásával is kell foglalkozni. Ehhez mindenképp kérjük szakember segítségét!
Traumafókuszú kognitív viselkedésterápia
A traumafókuszú kognitív viselkedésterápia célja, hogy segítsen a potenciális triggerek azonosításában, majd ezekre újfajta reakciókat tanítson és rögzítsen a hatékonyabb érzelemszabályozás céljából. Sikeres traumafókuszú kognitív viselkedésterápia eredményeképp az egyén kiegyensúlyozottabbá, magabiztosabbá válhat, illetve megtanulhat hatékonyabb gondolati és viselkedésbeli reakciókat adni a számára stresszes helyzetekben. Ennek eredményeképp egészségesebb társas kapcsolatokat építhet ki, hatékonyabb lehet a munkahelyén és a magánéletében egyaránt. A módszert több kutatás is sikeresnek ismerte el – például olyan egyéneknél, akik háborús zónákban voltak kénytelenek élni, fizikai/szexuális bántalmazás áldozatai voltak, vagy természeti katasztrófák sújtották a lakóhelyüket.
EMDR-terápia
Az EMDR mozaikszó, az Eye Movement Desensitization and Reprocessing rövidítése, magyarul nagyjából annyit tesz: szemmozgásokkal történő feloldás és újrafeldolgozás. Ez egy olyan, viszonylag új terápiás módszer, melynek keretében a gyors szemmozgással előcsalogatott szorongató emlékképeket és gondolatokat egy biztonságos szituációban (a terápiás ülésen) „újraírja” az egyén. Bár elsőre elég félelmetesen hangzik, jelenlegi kutatások szerint az EMDR kiemelkedően hatékony traumafeldolgozási technika.
Öngondoskodási technikák: testmozgás, jóga, séta, hobbi
Szinte túl egyszerűnek tűnik, pedig valóban óriási erő rejlik az öngondoskodásban. Bármilyen pszichés gonddal is kell megküzdjünk, az elegendő és pihentető alvás, a kiszámítható napi rutin, az egészséges táplálkozás, a rendszeres (lehetőleg mindennapos) testmozgás, illetve a minket feltöltő egyéb tevékenységek, hobbik olyan biztonságos kereteket teremthetnek az életünkben, melyek között aztán könnyebben harmóniára lelhetünk.
Figyelem! A meditációs gyakorlatok (például a mindfulness) módosítás nélküli alkalmazása kifejezetten kontraindikált a traumafeldolgozásban. Mindig kérjük személyesen egy szakember segítségét a számunkra megfelelő traumafeldolgozási metódus kiválasztásában!
Összefoglalás
Bármilyen intenzitású trauma is történt velünk életünk akármelyik szakaszában, nagyon fontos, hogy tudjuk: nem ez határoz meg minket. Ugyanilyen fontos azonban az is, hogy megfelelő segítséget kapjunk a trauma feldolgozásához, illetve hogy a terápiás munka során ne tévesszük szem elől a célunkat: egy kiegyensúlyozottabb élet megteremtését. Ne feledjük, minden trauma egyedi élmény – így a megfelelő terápiás módszerek is egyénre szabottak. Amennyiben szükséges, terápiában próbáljunk ki ezek közül többet is, amíg meg nem találjuk a számunkra leghatékonyabbat. Ha hosszú távon kitartunk az elhatározásunk mellett, a megfelelő szakember segítségével nekünk is sikerülhet újraírnunk történetünket, és végre levethetjük vállunkról régi, nehéz terheinket.
Ha úgy érzed, további tippekre lenne szükséged, lépj be az Önazonos Vagyok Klubba!
