Amiről nem beszélünk... Magazin és podcast
- Tabukról, őszintén
Amiről nem beszélünk... Magazin és podcast - Tabukról, őszintén

Higgy magadnak, jól érzed!

Bizonyos helyzetekben életbe vágó, hogy bízzunk belső, zsigeri megérzéseinkben.

A Love Is Blind című reality sok lehetőséget ad számomra, hogy olyan jelenségekre reflektáljak, amelyek a rendelőben is felmerültek már, de még nem (vagy csak régen) írtam róluk.

Ebben az évadban az egyik ilyen fontos jelenség a túl „needy” (vagy „clingy”, magyarul körülbelül „tapadós”) nő, aki bizonytalan – látszólag minden ok nélkül. Megbélyegzik ezt a nőt, s az ő felelősségének tekintik sokan, ha elmenekül a férfi.

(A jelenség egyébként bármilyen felállásban előfordulhat, és igen, a férfiak is lehetnek a bizonytalan szerepben. Az egyszerűség kedvéért azt a felállást viszem végig a posztban, amit a sorozatban láthattunk.)

A Love is Blind című műsorról röviden

Annak, aki nem ismeri a sorozatot: ez egy olyan társkereső reality, aminek résztvevői úgy ismerkednek-beszélgetnek, hogy közben nem látják egymást. Csak az esetleges eljegyzést követően találkozhatnak személyesen először.

Mondanom sem kell, mennyire torzítja ez így a reális elvárásokat – nem csak a műsorban, a nézők számára szintén. Néhány hét alatt ugyanis valójában nem ismerheti meg egymást eléggé két fél az elköteleződéshez. (Bár alakultak már nagyon jó történetek így, a showban és a való életben egyaránt.)

Ez azonban feltehetően inkább szerencse kérdése, nem pedig a kísérletet igazolja.

Voltak a műsorban már olyan párok, akik (úgy tűnt) valóban képesek lennének együtt leélni az életüket. De sokkal többször derült ki, hogy a felek tévedtek.

A műsor buktatói

Ebben a műsorban sokan kétségbeesetten keresnek valakit, akivel jó eredménnyel zárhatnák ezt a kísérletet. Eközben azonban nem feltétlen ismerik fel, mi zajlik bennük.

Nem veszik észre például, hogy

  • folyamatosan győzködik magukat;
  • nem is ismerik még valójában a másikat;
  • amit éreznek, az sokszor nem egy azonnali (mindössze napok, hetek alatt kialakuló), mély kötödés, hanem egy érthető vágy egy jó kapcsolatra.

Emiatt torzítva látnak bizonyos helyzeteket.

Ráadásul egész sok ismerkedés is zajlik párhuzamosan. Hiába tudja ezt mindenki, több szereplőnek csúnyán a kötődési sebébe tenyerel ez a helyzet.

„Nem kellek, valaki jobb nálam, valaki más kellett, miben nem voltam elég (jó)?”

Vannak, akik ezt jobban viselték, de szerintem újratraumatizálódásra is nagy az esély ebben a műsorban azoknál, akik korábban kötődési traumát szenvedtek el.

Most, hogy megvan a kontextus, menjünk vissza a konkrét jelenséghez!

Egy „needy” nő és egy erős belső megérzés

Adott a helyzet, amiben a férfi állandóan, látszólag kedvesen és türelmesen válaszol a nőnek minden kérdésére azzal kapcsolatban, hogy szereti-e őt. Gyanítom, a nézők egy része már ekkor kezd kiakadni a nőre, mondván: „minek faggatózik már megint”…

A nő maga is azt mondja, hogy tudja, hogy nincs erre oka. Ez az ő hozott csomagja, mondja, kellemetlen ez, elnézést kér. Valahogy nem tudja szavakba önteni, s nem találja, miért bizonytalan. Csupán egy erős belső megérzés tolja ebbe az irányba.

Szerintem viszont egy sor dolog bizonyítja, hogy valóban oka van a bizonytalanságra – csak ezeket ő nem látja a saját szemével.

Például a férfi kiábrándultan nyilatkozik a külsejéről az első találkozásuk után.

De olyan – a felfogási küszöb alatt érzékelhető – ingerek is a nő kétségeit igazolhatják, amik, bár nem tudja ezeket szavakba önteni, valójában igenis segítik az idegrendszerét abban, hogy veszélyt jelezzenek számára. Ezeknek eredményeképp bizonytalanná válik.

Ilyen például az, hogy – és ez csak az én véleményem egy képernyőn keresztül, nem biztos, hogy igazam van, de szeretnék nektek elmagyarázni valamit – a férfi megnyugtató szavai valahogy üresek, ő maga érzelmileg nem tűnik számomra melegnek és hitelesnek, bár viszonylag türelmesen, de mintha túl sokszor ismételgetné – magának is – a meggyőzni akaró mondatait.

Hogyan lehet elkerülni egy ilyen helyzetet?

Ez a férfi egyébként két nővel ismerkedett párhuzamosan a kísérletben. Közülük sután választott egyet, ezt a (szerinte) túl „needy” nőt. (Leginkább talán azért, mert a másik nőnek gyereke van, és ez sokkolta. Nem tudjuk pontosan, mi történt, de a műsor úgy lett összevágva, hogy ez valószínűsíthető belőle.)

Az előzetesben láthatjuk – úgyhogy nem árulok el nagy titkot –, hogy a férfi később elmondja a kamerák előtt a stábnak és a másik nőnek (annak, aki anyuka, akit eredetileg nem választott), hogy hozzá is vonzódik, mi több, hogy ő számára az első számú. (A kísérlet részeként az esküvőre készülve az összes szereplő találkozik egymással.)

Az, hogy egyébként más is vonzó a férfi számára, önmagában még nem feltétlen probléma. Meg is gondolhatja magát, szakíthat – csakhogy a kísérletben ezen a ponton már elvileg elköteleződve az esküvőjükre készülnek a párok.

Persze, a műsor végén nem muszáj összeházasodni, de az oltár előtt otthagyni valakit sokkal megterhelőbb, mint időben tisztázni egy esetleges megingást. (Még nem tudjuk pontosan, a szóban forgó párral mi történt).

A belső megérzés általában nem csal

A lényeg, amit el szeretnék mondani, az az, hogy a menyasszony azért bizonytalan, mert jól érzi, hogy valami nem stimmel. Sok minden igazolja őt, csak nem tudja szavakba önteni, s vannak tények, amiket csak mi, nézők látunk.

De remekül ráérzett – ugyanakkor látszik, hogy nem bízik magában. Hitelteleníti magát a zsigeri érzéseiben.

Sokszor látom a klienseimnél és a tágabb környezetemben élő embereken is, hogy ezeket a zsigeri érzéseket valahogy próbálják elnyomni. „Á, csak a korábbi mintáim zavarnak meg, amúgy olyan rendes velem” – mondogatják maguknak.

Kérlek, hallgass a zsigeri megérzéseidre! Legalább annyira, hogy megállsz egy pillanatra és odafigyelsz, mire akarnak figyelmeztetni. Legyél óvatosabb, lassabb!

Figyeld meg, hogy a zsigereid általában nem jeleznek be mindenkinél – és ez nem véletlen.

Természetesen néha előfordul, hogy túl erősen jeleznek. Ezért sem mondom, hogy azonnal ugorj ki a helyzetekből. Csak vedd magad komolyan!

Nem őrült az, aki nem bízik meg valaki másban – látszólag ok nélkül –, hanem sok esetben csak iszonyatosan jó megfigyelő, és apró rezdülésekből leszűri a hiteles és a hiteltelen közötti különbséget. Érdemes tehát bízni a belső megérzés erejében.

Higgy magadnak, jól érzed!

Ha szeretnéd még jobban megerősíteni az önmagadba vetett bizalmadat, lépj be az Önazonos Vagyok Klubba!

megerzes

Oszd meg a bejegyzést másokkal is:

Facebook
Twitter
LinkedIn
Pinterest

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Legfrissebb tartalmak

Ezekről fogunk beszélni

Ne maradj le!

Rovatok