Már az elején le kell szögeznünk, hogy az, ha egy párkapcsolatból kivész az intimitás, az esetek túlnyomó többségében nem egy izolált probléma. Ahogy az angol mondja, „nem vákuumban történik”, hanem több, különböző tényező együttes hatása okozza. Épp ezért kár volna pusztán a pszichologizálás szintjén megragadni ezt a kérdést. Esetenként egészen prózai okai is lehetnek. Közrejátszat benne például:
- valamilyen egészségi gond (cukorbetegség miatt kialakuló merevedési zavar, ízületi fájdalmak, menopauza-tünetek),
- nem ideális körülmények (kicsi lakás, a gyerekszoba közelsége, eltérő munkahelyi beosztás),
- túlzott stressz (már akár pusztán a munka miatt is).
Ezek közül ugyanakkor a legtöbb kiküszöbölhető, vagy legalábbis a szexuális szokásaink kis mértékű változtatásával rugalmasan áthidalható. (Ki mondta például, hogy a kielégítő szexnek mindenképpen tartalmaznia kell behatolást? Hogy nem próbálhatunk ki olyan, akár szokatlan pózokat, amelyek kényelmesebbek számunkra? Hogy szexelni csak este lehet, azután, hogy minden napi teendőt elvégeztünk?)
Önmagában egy-egy ilyen tényező nem okozza a harmonikus párkapcsolatokban a szex eltűnését. Ha viszont egyszerre több is jelen van közülük, netán kiegészül
- önbizalomhiánnyal,
- nem megfelelő kommunikációval,
- bizalmatlansággal,
- veszélyérzettel,
- a párkapcsolati dinamika felborulásával (alá- fölérendeltség alakul ki, egyfajta szülő-gyerek viszony a partnerek között),
- romboló transzgenerációs mintákkal vagy
- kötődési sebekkel,
és ezek mellett a pszichológiai tényezők mellett talán annak az igénye sincs (már) meg, hogy magával a helyzettel őszintén szembenézzünk, akkor már sokkal nagyobb az esély valamilyen kapcsolati zavar kialakulására, ezzel együtt a kapcsolati zavarok egyik leggyakoribb tünetének megjelenésére, azaz arra, hogy a szex egész egyszerűen „kikopik” a viszonyból.
Egy ágyban az egész falu
Az imént felsorolt tényezők közül bármelyiket érdemes alaposabban megvizsgálni, de kezdjük most a transzgenerációs mintákkal, kötődési sebekkel és mintázatokkal, hiedelmekkel, a szakemberek ugyanis talán a legtöbbször ezekkel találkoznak a párterápiás üléseken. Hogy mire is gondolunk pontosan?
1. Családi minták
Nos arra, hogy Magyarországon még mindig rengeteg gyerek nevelkedik olyan családban, ahol a szex tabunak számít. Nem illik beszélni róla – így nem is tudunk, vagy, ami még rosszabb, szégyenteljesen, bűntudattal vagy ítélkezve tesszük. (Ez még jellemzőbb lehet egyes vallások tükrében, már kapásból a maszturbáció témáját tekintve is.) És ez nyilván nem segíti azt, hogy egészséges kapcsolatot alakítsunk ki a saját testünkkel…
2. Társadalmi minták
Később a gyerek kikerül a családi buborékból: bölcsődés, óvodás, iskolás lesz. De az iskolában sem kap megfelelő szexuális oktatást. Ellenben nagyon sok magyar gyerek már alsós korában lát pornófilmet, hogy a tárgyiasítóan túlszexualizált reklámokról ne is beszéljünk.
Tinédzserkorában tehát ilyen „előzetes tudással” vághat bele az első intim kapcsolatába, melynek hatására aztán számos megkérdőjelezhető hiedelem és irreális elvárás vethet gyökeret a pszichéjében a szexualitással kapcsolatban. (Például hogy heteronormatív viszonyban mindig a férfinak kell kezdeményeznie, hogy a férfinak folyamatosan „bevetésre készen” kell állnia, hogy minden női test olyan, mint a szupermodelleké, hogy a nők már egy szép nézéstől orgazmusközeli állapotba kerülnek, de az is ide tartozik, hogy csak az lehet jó párkapcsolat, amiben naponta legalább háromszor van szex.)
Ezeket a hiedelmeket nagyon ajánlott górcső alá vennünk – bármilyen életkorban. Amennyiben ugyanis ez elmarad, egyszer csak arra lehetünk figyelmesek, hogy a szex elmaradozik, és mi „nem is értjük, hogy ez miért történik”. Az ebből adódó frusztrációinkkal viszont sokszor (ugyanúgy az önismeret hiányából fakadóan) nem tudunk előremutató módon megbirkózni.
Ekkor egy párkapcsolat tagjai – egyfajta ördögi körbe keveredvén – akár el is távolodhatnak egymástól, vagy viszonyuk elmérgesedhet, „megmagyarázhatatlan” neheztelés, keserűség, kötözködés ütheti fel a fejét közöttük, de akár pornófüggőség is kialakulhat. Nem ritkán pedig az is megesik, hogy az egyik (vagy mindkét) fél az intimitást a párkapcsolaton kívül kezdi megélni. Mindez egyértelműen nem segíti, hogy a vágy újra lángra lobbanjon a kapcsolatban.
Mi kell a jó szexhez?
Alapvetően nem atomfizika a dolog, de a válasz nem is fogja varázsütésre megoldani a gondjainkat. Az igazán jó szex elsődleges „összetevője” ugyanis nem más, mint a megfelelő önismeret, önbecsülés és önelfogadás. A kielégítő szexuális élethez elengedhetetlen, hogy kellőképp ismerjük önmagunkat, a testünket, a vágyainkat, a határainkat, illetve tudnunk kell ezeket képviselni is a párkapcsolatban, nyíltan és őszintén beszélni ezekről. (Fontos, hogy ebben a témában se feltételezzük a partnerünkről, hogy gondolatolvasó, még akkor se, ha évtizedek óta együtt vagyunk vele.)
Ez az a rész viszont, ahol meg kell látnunk: párkapcsolatban a jó szex nem csak az egyik félen múlik (nem rajtunk és nem is a másikon egyedül). A felek kellő mértékű önismerete mellett, hogy csak a legalapvetőbbeket vegyük:
- érzelmi és fizikai biztonság, illetve
- biztonságos kommunikációs tér szükséges hozzá.
Bizony, muszáj beszélnünk róla. Ahogy a számunkra megfelelő feltételekről is. Tegyük fel magunknak a következő kérdést: „Mire van szükségem ahhoz, hogy el tudjam engedni magamat a szexben?” A válasz mindenkinél teljesen egyedi, de leggyakrabban beletartozik például, hogy „sötétben történjen”, hogy „elmenjek fürödni előtte”, hogy „a gyerekek már aludjanak”. Mindezzel együtt azonban itt is szükséges némi rugalmasság és a szex priorizálása, feltéve, hogy valóban kielégítő szexuális életet szeretnénk élni.
Ami még kulcsfontosságú lehet ahhoz, hogy a szex ne tűnjön el a párkapcsolatból, az az úgynevezett autonómiaképesség – az, hogy önálló, független entitásként is képesek legyünk működni a hétköznapokban (ez nem összetévesztendő a megcsalással!). Ha van „saját életünk”, külön hobbink, baráti társaságunk, az segít abban, hogy az egymás iránti érdeklődés, kíváncsiság és izgalom fennmaradjon, nem utolsósorban pedig az önbizalmunkat is erősíti. De, ha ezt mind tudjuk is, akkor is lehetnek olyan időszakok a párkapcsolatunkban, amikor kevesebb tér és idő jut a szexualitásnak.
Miért szorul háttérbe a szex?
Előfordulhat, hogy egyszerűen „leszokunk a szexről” – mondván „enélkül is tudunk élni”, „van fontosabb dolgunk”, „sosem volt olyan fontos”. Ebben az esetben is elsősorban azt érdemes megvizsgálni, hogy ez a fajta szemlélet valóban a valódi vágyainkat tükrözi-e – és ha nem, dolgozni a problémán.
Beszélgessünk róla, vitassuk meg közösen, miért alakulhatott ez így, és min tudnánk változtatni a szebb jövő érdekében!
Fontos, hogy ezt megtegyük, a szexmentesség ugyanis a párkapcsolatban óhatatlanul eltávolodást okozhat. Már pusztán amiatt is, hogy kevesebbszer éljük meg az örömteli összeolvadást, a közös játékosságot és a felszabadultság érzését. Viszont…
Néha teljesen érthető, külső okok miatt
Óhatatlanul adódhatnak olyan időszakok (pláne egy régóta tartó kapcsolatban), amelyekben egy időre háttérbe szorul a szex. Ilyen lehet például egy műtét utáni lábadozás, egy nagyobb stresszel, sok változással járó időszak, vagy épp a gyász hónapjai. Ekkor a legtöbb, amit tehetünk, hogy ezt őszintén kimondjuk, megbeszéljük és megállapodunk egy újfajta, átmeneti szokásrendben. Például abban, hogy a következő hetekben a kapcsolódás, az intimitás inkább ölelésekben és nagy beszélgetésekben fog megjelenni kettőnk között. Közös érdekünk, hogy ekkor is, ebben a nehéz helyzetben, kellő türelemmel, megértéssel és együttérzéssel fordulunk egymás felé.
Az pedig, hogy a közös gyerek megérkezését okoljuk a szex eltűntéért, sok szakember tapasztalata és meglátása szerint nem állja meg a helyét. Szerintük inkább az lehet a helyzet, hogy a gyerek születése az eleve meglévő problémáinkat „hangosítja fel”. Azt pedig érett, érzelemszabályozásra képes és kellő önismerettel rendelkező felnőttként el kell tudjuk fogadni, hogy amikor még egy fővel bővül a család, az mindenképp az addigi dinamikák megváltozását vonja maga után – ilyenkor ebben az új rendszerben kell közösen megtalálnunk a szex helyét (természetesen amikor erre már az anya teste is újra képes).
Amennyiben gondot okoz, hogy türelemmel vegyük az átmeneti szexmentes időszakokat, fontos lehet az érzelemszabályozási képességünkön dolgoznunk. Ez segíthet, hogy megtanuljuk késleltetni vágyaink beteljesítését, hogy jobban tűrjük a monotóniát, illetve hogy katasztrofizáló fantáziáinkat („Hova fog ez vezetni?! Ez már a kapcsolat végét jelzi! Elindultunk a lejtőn!”) féken tartsuk.
Miért mindig az tetszik, akinek nem kellek?
Még egy nagyon gyakori problémát ki kell emelnünk a témában. Nevezetesen azt, ami a következőképpen szokott megfogalmazódni az egyén gondolataiban: „Nekem mindig az tetszik, akit nem kaphatok meg”, azaz „Mi van akkor, ha épp az vágykeltő számomra, ha a másik érzelmileg elérhetetlen?”
Ez a jelenség egy kötődési trauma megnyilvánulása lehet, ami akár végzetes teherként is nehezedhet egy egyébként ígéretes párkapcsolatra. „Nem tetszik a másik, mert nem elég rosszfiú/rosszlány nekem.” Fontos ilyenkor felvetni annak gondolatát, hogy meglehet-e, hogy azért menekülök folyamatosan újabb ingerekbe, hódításokba, hogy ne kelljen a mélyebb problémáimmal, önismeretemmel, a saját sérülékenységem tényével foglalkoznom? Ennek kibogozásához érdemes lehet szakember segítségét kérni.
Összefoglalás
A jó szex felé vezető út – megint csak azt kell mondjuk, hogy – önismerettel van kikövezve. Ez az a munka, amit egy (a szó minden értelmében véve) kielégítő élethez nem spórolhatunk meg magunknak. Nagyon jövedelmező dolog azonban rálépni az önismereti útra, hiszen következtében stabilabb önbecsülés, mélyebb önelfogadás, ezzel párhuzamosan pedig a mások iránti türelem és tisztelet is kialakul. Fontos, hogy észben tartsuk: az, ha a párkapcsolatból az utóbbi időben eltűnt a szex, még nem jelenti azt, hogy a viszony menthetetlen.
Előfordulhat, hogy az általunk hozott puttony (hiedelmek, kötődési sebek, transzgenerációs minták súlya) nehezebb annál, mint amit a kapcsolat jelen pillanatban elbír. Amennyiben a kapcsolatot nem akarjuk lezárni, türelmet, illetve a nyílt és ítélkezésmentes kommunikációt kell gyakorolnunk. Trauma esetén azonban szakember segítségére is szükség van, ezt ne bagatellizáljuk el!
Végeredményben pedig, ha arra jutottunk, hogy a szex azért tűnt el a párkapcsolatból, mert tényleg „nem illünk össze”, túlságosan eltérőek a vágyaink, igényeink (talán az értékrendünk és a céljaink is), és már nincs meg bennünk a párkapcsolat jobbá tételére való törekvés (a bántalmazó viszonyokra szándékosan nem tértünk ki a cikkben), ezt felismervén valóban a viszony közös lezárása, a szakítás lehet a megoldás.
Amennyiben bővebben érdekel ez a téma, hallgasd meg az Amiről nem beszélünk… podcast kapcsolódó epizódját az alábbi képre kattintva!
