„Alig van időm a pihenésre.” – „Mondd meg a főnöködnek, hogy mostantól nem vállalsz több túlórát!”
„Mélypontra jutott a kapcsolatunk a párommal.” – „Többet kellene randiznotok.”
„Nem érzem túl jól magamat a bőrömben.” – „Többet kellene sportolnod.”
„Képtelen vagyok eldönteni, merre tovább a karrieremben.” – „Egyértelmű: legyél vállalkozó!”
„A kisbabánk nem alszik jól éjjelente.” – „Mindenképp ki kellene próbálnotok a sírni hagyós módszert.”
„Kiver a víz, ha az előadásra gondolok, amit meg kell tartanom.” – „Csak többet kell gyakorolnod, és semmi bajod nem lesz.”
Amikor egy ismerősünk, barátunk, rokonunk elpanaszolja nekünk egy problémáját, gyakran azonnal beindul bennünk a segíteni akarás. És hogyan máshogyan tudnánk a legjobban segíteni neki, ha nem egy kiváló tanáccsal, nemde?
Még mielőtt azonnal rávágnál egy határozott igent, érdemes tovább olvasni ezt a cikket.
Egy kéretlen tanács a kéretlen tanácsokkal kapcsolatban
Nézd meg még egyszer a fenti példamondatokat úgy, mintha Te osztanád meg egy elakadásodat valakivel, aki rögtön a példákban szereplő tanáccsal reagál rájuk. Figyeld meg közben, hogy milyen érzések jelennek meg benned a tanácsokat olvasva.
Talán semleges. Talán valami pozitív – esetleg például hálát érezhetsz, hogy tanácsokat kapsz egy problémádra. Ez is lehetséges.
Azonban a kollektív tapasztalatok és a témával kapcsolatos kutatási eredmények is afelé mutatnak, hogy az emberek többsége egyszerűen nem szeret úgy tanácsokat kapni, hogy azokat valójában nem is kérte. (Persze mindig vannak kivételek, erről is lesz szó hamarosan.)
Mit mond a tudomány?
Egy felmérés során 900-an válaszoltak arra a kérdésre, hogy hogyan viszonyulnak a kéretlen tanácsokhoz. A válaszadók 6%-a viszonyult pozitívan hozzájuk, további 38% pedig azt válaszolta, hogy csak bizonyos esetekben nem érez ilyenkor neheztelést (például ha a téma szakértőjétől kapja kéretlenül a tanácsot, vagy egy közeli családtagtól). A válaszolók döntő többségében azonban rossz érzéseket kelt.
Egy másik, 1999-es tanulmány hét nagyobb téma (pl. egészség, életvezetés, pénzügyek stb.) kapcsán vizsgálta a kéretlen tanácsadással kapcsolatos viszonyulásokat, és azt találta, hogy témától és életkortól függetlenül a kéretlen tanácsot kapó személyek többségének inkább kellemetlen volt ez a fajta reakció – bár az idősebb felnőttek a fiatalabbaknál kevesebbszer tartották kellemetlennek a kéretlen tanácsokat, de ugyanannyira rossz érzésről számoltak be.
Egy 2018-as tanulmány pedig arra mutatott rá, hogy a vizsgálatban szereplők nagyobb része még abban az esetben sem szívesen fogadta a kéretlen tanácsokat, ha utólag hasznosnak értékelte azoknak tartalmát a felmerülő probléma kezelése kapcsán.
Fogadj hát meg egy kéretlen tanácsot a kéretlen tanácsokkal kapcsolatban: fontold jól meg, hogy kinek, mikor és hogyan adsz tanácsot!
Mi lehet a gond a kéretlen tanácsokkal?
Ha tanácsot adunk valakinek, aki éppen ezt kéri tőlünk, az nagyon hasznos tud lenni: a másik fél gazdagodhat egy megoldási javaslattal; a kapcsolatunk szorosabbá válhat; és egy jól sikerült tanács a mi önbizalmunknak is jót tehet.
Képzeld el azonban a következő helyzetet:
Antal ebédszünetben megosztja kollégájával, Zsolttal, hogy teljesen maga alatt van, mert holtpontra jutott a kapcsolata a barátnőjével. Már sok mindent kipróbáltak a párjával, de nem látják a kiutat.
Antalt hallgatva Zsoltnak azonnal beugrik, hogy pontosan ilyen helyzetben volt néhány évvel ezelőtt. Még egy évig nyűtték egymást az akkori párjával, de teljesen felesleges volt. Jobb lett volna korábban lezárni a kapcsolatot. Azóta Zsolt összejött egy másik lánnyal, akit azóta is élete párjának tart. Úgyhogy Zsolt gyorsan el is mondja – anélkül, hogy Antal megkérné őt erre –, hogy szerinte mit kellene tennie kollégájának: szakítani! Egy ideig természetesen fáj majd, de utána sokkal jobb lesz neki is.
Bármennyire is a jó szándék vezérli Zsoltot, figyelembe kell vennünk, hogy nem csak a szándék számít.
A történet két sebből is vérzik
Az egyik fő probléma – ami miatt általában rossz érzésünk van a kéretlen tanácsokkal kapcsolatban – az, hogy amikor Zsolt kérés nélkül megmondja, hogy szerinte Antalnak mit kellene tennie, akkor akaratlanul is azt sugallja, hogy szerinte Antal egyedül nem képes jó döntést hozni egy ilyen helyzetben, és hogy Zsolt jobban tudja, hogy Antalnak mi a jó, mint Antal maga.
Az így kiváltott rossz érzés (ami lehet frusztráció, harag, a meg nem értettség érzése, szégyen, kisebbrendűségi érzés, dac, neheztelés stb.) egyáltalán nem biztos, hogy azonnal tudatosul Antalban, de előbb-utóbb – főleg, ha gyakori a kéretlen tanácsadás – éreztetni fogja a hatását. De az is előfordulhat, hogy Antal még a beszélgetés közben megéli ezeket az érzéseket, és talán védekezni, neheztelni fog kollégájára.
A másik fő probléma a tanács tartalmával kapcsolatos: bármennyire is hasonlít Antal problémája a Zsolt korábbi problémájához, mégsem lehet pontosan ugyanaz a kettő. Zsolt az általa leghelyesebbnek gondolt tanácsot adta annyi információ alapján, amit megkapott, illetve az alapján, amit feltételezett. Nem vette azonban figyelembe, hogy még ha a két élethelyzet teljesen hasonlít is egymásra, a bennük szereplő emberek (Antal és Zsolt, illetve az ő párjaik) különböznek – a többi, szóba nem kerülő körülményről nem is beszélve.
Így egyáltalán nem biztos, hogy ami Zsolt számára a legjobb lépés volt, az fog segíteni Antalnak is.
Arról nem is beszélve, hogy mit tesz majd Zsolt, ha Antal megfogadja a tanácsát, de később az rossz ötletnek bizonyul? Hogyan fogja ez érinteni a kettőjük közötti kapcsolatot?
Mit érdemes tenni kéretlen tanácsadás helyett?
A kéretlen tanácsok általában azért születnek, mert nehezen toleráljuk a tehetetlenség érzését.
Egyetlen kéretlen tanács természetesen nem a világ vége, sőt bárkivel előfordul. A rendszeres kéretlen tanácsadást azonban mindenképpen érdemes elkerülnünk. Ez ugyanis lényegesen nagyobb valószínűséggel fogja azt az érzetet kelteni, hogy „nem vagyunk egy szinten” – amire a másik egyáltalán nem vágyik, de lehet, mi sem. Előfordulhat, hogy a rossz érzéseket elkerülendő már nem is fogják velünk megosztani a gondjaikat, mert nem azt kapják, amire valóban vágynak: megértésre, empátiára.
Érdemes tehát szem előtt tartani: ha valaki elpanaszolja nekünk egy problémáját, az önmagában nem egyenlő a tanácsadásra való felkéréssel. Gyakran ilyenkor csak annyit szeretne, hogy meghallgassák és megértsék őt, esetleg hogy feloldozzák és érzelmileg támogassák – nem pedig azt, hogy megmondják neki, mások szerint mikor járna el helyesen.
Ha tehát semmi mást nem teszünk ilyenkor, mint teljes figyelmünket a másikra szenteljük, együttérzünk vele, megértjük az érzéseit és biztosítjuk őt a támogatásunkról, azzal tudjuk igazán megadni neki azt, amire valóban szüksége van (amit lehet, hogy gyermekkora óta soha nem is kapott meg).
A fentiek természetesen csak a kéretlenül adott tanácsokra vonatkoznak. Ha azzal a kéréssel fordulnak hozzánk, hogy adjunk valamiben tanácsot, miért is ne adhatnánk?!
Ha pedig nem tudjuk eldönteni, hogy mit szeretne tőlünk a másik, a legegyszerűbb, ha megkérdezzük tőle:
- „Mi segítene most neked?”
- „Az lenne a leghasznosabb, ha valamilyen tanácsot adnék, vagy ha szimplán csak meghallgatnálak?”
- „Én is átéltem már valami hasonlót. Elmondhatom, mi vált be nekem?”
- vagy egyszerűen csak: „Adhatok egy tanácsot?”
Ha érdekel, miért mondhatjuk, hogy a kéretlen tanácsadás az agresszió egyik formája, hallgasd meg Amiről nem beszélünk… podcast erről szóló epizódját az alábbi képre kattintva!
