A boldogság receptje:
Végy egy nagy tálat! Szórj bele sok-sok kellemes időjárást, adj hozzá kiváló földrajzi adottságokat, makkegészséget és rengeteg pénzt, majd az egészet öntsd le az örök fiatalság vizével! Reszelj rá kellő mennyiségű társas nyitottságot és magas intelligenciaszintet! Az egészet kavard össze! Végül tegyél a tetejére egy nagy darab csokoládét!
Ezeket az összetevőket hallhatjuk talán a leggyakrabban, ha valakitől a boldog élet receptje iránt érdeklődünk. És, mi tagadás, a fenti „alapanyagok” hosszabb-rövidebb ideig valóban kihatással lehetnek az aktuális boldogságérzetünkre.
Az is igaz azonban – és ezt számos emberi tapasztalat támasztja alá –, hogy betegségektől hátráltatva, fiatalon és idősen egyaránt, szűkös anyagi körülmények közepette, hidegben-melegben is lehet boldogan élni, a világ bármely pontján.
A recept tehát nem tűnik túl meggyőzőnek – tudományos szemmel vizsgálva semmiképpen sem.
Hogy is van ez valójában? Melyek azok a tényezők, melyek a leginkább hozzájárulhatnak ahhoz, hogy életünket boldogan éljük?
A pozitív pszichológiai kutatások következtetései a boldogság receptjéről
A pszichológia figyelmének fókuszában hosszú ideig a betegségek, a „normálistól” eltérő személyiségszerkezet és viselkedés, a diszfunkciók álltak. Csak alig két-három évtizede alakult ki az „egészségessel” és a jól-léttel foglalkozó tudományág, a pozitív pszichológia, amely többek között a boldogság kutatását tűzte ki zászlajára.
A pozitív pszichológia atyjának nevezett Martin Seligman és munkatársai több száz olyan pozitív pszichológiai kutatás eredményét összegezték, amelyek a boldogsággal összefüggésben álló tényezőket vizsgálták. Ennek eredményeképpen a boldog élet három fő komponense körvonalazódott ki.
1. Minél több flow-élmény
Az első ezek közül az elmélyült cselekvés. Ez lényegében annyit tesz, hogy a boldog élet eléréséhez érdemes minél többször flow-állapotot eredményező tevékenységeket végeznünk.
Seligman egyik legismertebb pozitív pszichológiai harcostársa, a magyar-amerikai Csíkszentmihályi Mihály óva intett a boldogság hajszolásától. Szerinte ugyanis
a boldogság elérése nem lehet egy adott tevékenység célja, csupán a „mellékterméke”.
Érdemes tehát minél több olyan tevékenységet, feladatot találnunk magunknak, melyeket nem valamilyen külső jutalomért (pénz, dicséret, kapcsolatszerzés stb.) végzünk, hanem a tevékenység végzése által kiváltott örömért és intellektuális kielégülésért.
Az önmagukért végzett tevékenységeket nevezzük autotelikus cselekvéseknek. Ha ilyen tevékenységet végzünk, gyakran teljesen megszűnik az időérzékelésünk, erős fókuszáltságot élünk meg, és szinte egybeolvadunk az adott tevékenységgel.
A flow-t (magyarul, jobb híján, „áramlatnak” nevezik) legkönnyebben valamilyen hobbi vagy munkavégzés során élhetjük át. (Kutatások szerint főleg akkor, ha valami újnak a megtervezésével vagy felismerésével vagyunk elfoglalva.)
2. Kapcsolódás másokhoz és pozitív érzések megélése
A második komponens a pozitív érzelmek megélése. Ebbe a halmazba tartozik a szeretet, az öröm, de olyan összetett, kizárólag az emberekre jellemző érzelmek is, mint a tisztelet vagy a hála. Ezt leginkább a szeretteinkkel való kapcsolattartás során élhetjük át, de természetesen nem csupán akkor.
Régóta ismert tény, hogy a hálanapló rendszeres vezetése erősen hozzájárul a testi-lelki egészséghez – azáltal, hogy segít ráirányítani figyelmünket a pozitív dolgokra és eseményekre. Érdemes tehát esténként összeírnunk, hogy aznap miért voltunk hálásak! (Ez lehet akár a legkisebb apróság is, mint például egy finom desszert vagy a frissen nyírt fű illata.)
3. Értékesség megélése
A harmadik komponens a tartalmas, hasznosnak értékelt élet.
Ez alatt leginkább azt értjük, ha valaki a saját képességeit, erőforrásait egy magasabb cél vagy eszme szolgálatába állítja.
Erre való törekvés mutatkozik meg például azoknál a politikai aktivistáknál, akik egy bizonyos társadalmi ügyért küzdenek. Vagy azoknál az önkénteseknél, akik áldozatos munkát végeznek a környezet védelméért, a rászorulók támogatásáért, a fiatalok oktatásáért. De ez a fő motivációja számos tudományos munkát végző személynek is, akik arra törekszenek, hogy munkásságukkal hozzájáruljanak a szűkebb vagy tágabb közösségük jólétéhez, ismereteik bővítéséhez. Sokan pedig legkönnyebben a vallásban találják meg ezt a bizonyos magasabb célt.
Iddo Landau filozófus úgy véli, a tartalmas, értelmes élet érzése lényegében megegyezik az értékesség érzésével. Ez mindenkinél máshonnan fakadhat: van, akinél az elért teljesítményből, másoknál a nagylelkűségből, az emberi kapcsolatokból stb. Tapasztalata szerint az emberek jellemzően akkor szokták értelmetlennek érezni az életüket, ha valamilyen céljukat nem érték el a munkájukban. Pedig az életértelmet számos egyéb célban – például emberi kapcsolatokban, önkéntességben, utazásban, kreatív tevékenységek végzésében – is meg lehet találni.
Az élet értelme az egyén értéke – és fordítva?
A harmadik komponens erősen összecseng Viktor E. Frankl világhírű pszichiáter munkásságával. Frankl legfőbb életcéljának azt tekintette, hogy meggyőzze az embereket: az életnek igenis van értelme. Azért ezt tartotta a küldetésének, mert lépten-nyomon azt látta, hogy bár rendkívül erős a vágyunk az élet értelmének megtalálására, közülünk rengetegen nem lelik ezt semmiben, ez pedig komoly szenvedést okoz számukra.
Amikor azt hallotta, hogy valaki kétségbeesetten sopánkodik az élet értelmetlensége miatt, Frankl előszeretettel idézte Franz Werfel gondolatát az élet értelmének létezéséről:
„A víz létezésének legtámadhatatlanabb bizonyítéke a szomjúság.”
Frankl kétféle életértelmet különített el egymástól. Az egyik a „végső értelem”, amelyhez csak transzcendens módon, a hit útján keresztül juthatunk el – és ezáltal az emberi elme számára nem is felfogható. A kevésbé vallásos emberek szerencséjére azonban az életnek létezik egy másfajta értelme is, amely bárki számára megismerhető.
Ez az értelem pedig – amely lényegében megfelel a pozitív pszichológia által meghatározott harmadik komponensnek – a valakiért vagy valamiért való létezés. Frankl szerint tehát bárki megtalálhatja az értelmet a családalapításban vagy a család(tagok) iránti szeretetben, a karitatív szolgálatokban, egy választott életfeladatban, műalkotások létrehozásában, a kutatás-fejlesztésben stb.
Frankl fontos meglátása azonban az is, hogy
értelmet nem mi jelölünk ki valaminek – valójában az életértelem találhat ránk, és mi arra igent mondhatunk.
Mindez nagyobb erőfeszítés nélkül párhuzamba állítható a Csíkszentmihályitól idézett gondolattal (vagyis: a boldogság mindig valaminek a mellékterméke, és nem a célja). Emellett látható az is, hogy a bárki számára megismerhető életértelem személyes, azaz egyénenként eltérő, nem pedig univerzálisan érvényes minden emberre.
Az univerzális életértelem megtalálásának vágyát parodizálja ki Douglas Adams a Galaxis útikalauz stopposoknak című regényében, melyben „az élet, a világmindenség meg minden” (kétségkívül homályos) kérdésére a 42-t adja meg válasz gyanánt.
Boldogság: Mindhárom komponens kell hozzá?
A boldogságkutatások fontos következtetése az a megállapítás is, hogy ha az egyik komponens teljesen hiányzik az életünkből, azt kompenzálhatja egy másik „összetevő” kifejezetten erős megléte.
Ennek értelmében a boldogságnak például nem alapfeltétele a tartalmas élet, ha pozitív érzelmeket nagyon erősen és gyakran tudunk átélni – és fordítva: a magasabb cél vagy eszme hűséges szolgálata kompenzálhatja a pozitív érzelmek alacsony szintű megélését. Ahogy mondani szokták,
sok út vezet a nirvánába.
Ugyanakkor ne feledjük: minél több szerepe van az életünkben mindhárom komponensnek, annál boldogabb életet élhetünk.
A boldogság megélésére a fenti komponenseken keresztül bárkinek van lehetősége (az agyi elváltozásokból eredő kivételektől most tekintsünk el). Az is igaz azonban, hogy mindez egyéni gondolkodásmód kérdése is: például jó néhány gondolkodási torzítás meggátolhat minket a boldogság megélésében.
Ilyen torzítás lehet például
- a negatív szűrés,
- a pozitívumok figyelmen kívül hagyása vagy leértékelése,
- a „kellene” típusú állítások,
- a „mindent vagy semmit” típusú gondolkodás.
(Ezek egy külön cikket érdemelnek.)
Jó hír, hogy a kognitív torzítások felismerése, „korrigálása” segíthet abban, hogy pozitívabban tudjunk gondolkodni, hogy észrevegyük a szép dolgokat az életünkben – mindez pedig szintén hozzájárulhat boldogságunkhoz.
Felhasznált irodalom
- Butler-Bowdon, T. (2007). Pszichológia dióhéjban. 50 pszichológiai alapmű. Budapest: HVG Kiadó.
- Csíkszentmihályi, M. (1997). A flow – az áramlat. A tökéletes élmény pszichológiája. Budapest: Akadémiai Kiadó.
- Landau, I. (2017). Finding meaning in an imperfect world. New York, NY: Oxford University.
- Vik, J. (2009). Az élet értelme. Logoterápiai megközelítés. In Bodó Márta (Ed.), Érték, értelem, lelkiség (pp. 75-104). Cluj-Napoca, Románia: Verbum.
- Yalom, I. D. (2017). Egzisztenciális pszichoterápia. Budapest: Park Könyvkiadó.
Ha érdekelnek további tippek, lépj be az Önazonos Vagyok Klubba!
