Amiről nem beszélünk... Magazin és podcast
- Tabukról, őszintén
Amiről nem beszélünk... Magazin és podcast - Tabukról, őszintén

Bíráló istenségek – A kritikus szelídítése

Mit lehet kezdeni egy túl hangos belső kritikussal?
Picture of Stekler Tamás
Stekler Tamás

Kedves Olvasó! Ez az írás egy kétrészes cikksorozat második része. Az első részt erre a linkre kattintva olvashatod el.

Ahhoz, hogy rendezni tudjuk kapcsolatunkat a belső kritikussal, először is nagyon fontos őt annak látni, ami: egy olyan részünk, ami a védelmünket szeretné biztosítani, viszont időnként előfordul, hogy lassan érkezik meg hozzá a „szoftverfrissítés” – azaz még mindig egy gyermekkori állapotunk reakciói szerint szeretne védeni bennünket.

Ahhoz, hogy együttérzéssel tudjunk fordulni részeink felé, újfajta hozzáállást kell kialakítanunk magunkban. Mindez kulcsfontosságú önmagunk és a részeink tudatos „újrafelnevelése” során.

Lássuk hát, hogyan kezdjünk ehhez hozzá!

1. Ismerd fel!

Ebben a folyamatban egy nagyon fontos első lépés lehet, hogy felismerjük és megkülönböztessük a kritikus hangját. Két-három napon át figyeljük meg, hogyan beszélünk magunkkal és magunkról – így máris észrevehetjük azokat a mintákat, melyekben negatív, leértékelő, esetleg becsmérlő gondolatok merülnek fel!

Például:
Mit gondolok a testemről? Konkrétan mi az, amivel problémám van a testemmel kapcsolatban?
Mi a helyzet a munkában a teljesítményemmel? Mennyire tartom elégnek?
Mit gondolok arról, ahogy szülőként működöm?

Próbálj meg ezekből lejegyezni néhányat!

Érdemes eközben odafigyelni azokra a gondolatokra, melyeket alapvetésként kezelünk magunkkal kapcsolatban, azaz amelyeket már olyan régóta mondogatunk, hogy észre sem vesszük, hogy az énképünk részévé váltak.

Fontos azonban megjegyezni azt is, hogy a belső kritikussal való munka nem azt jelenti, hogy innentől kezdve ne lenne szükségünk arra, hogy a kritikus gondolkodásunkat vagy az ítélőképességünket gyakoroljuk. Elvégre teljesen reális lehet, hogy bizonyos működéseinkben meglátjuk azt, amit másként (feltehetően jobban) tudnánk csinálni.

A kritikussal végzett önismereti munkában valójában a félrekalibrált ítélőképességünket kalibráljuk újra, illetve észrevesszük azokat az önbántó mintákat, amelyeket észrevétlenül szívtunk magunkba, és semmilyen módon nem hasznosak, nem építőek a számunkra. Mert még ha változtatni is szeretnénk egyes működéseinken, az nem ürügy és indok arra, hogy bántóan beszéljünk magunkkal.

Szintén lényeges elem, hogy a belső kritikus megfigyelésének során próbáljunk egy ítélkezésmentes attitűdöt fenntartani.

Amennyiben elkezdjük bírálni a kritikust, azzal továbbra is egy ítélkező mintát tartunk életben, ez valójában ugyanúgy a belső kritikus működésének folytatása. Ebben segíthet egy ítélkezésmentes, megfigyelő álláspontot tükröző mondat, például: „Hallom, hogy most van egy kritikus gondolatom magamról”.

2. Helyezd perspektívába!

Ha vannak olyan közeli barátaink, akik nyitottak erre, összehasonlíthatjuk a saját kritikusunkról készített feljegyzéseinket az ő jegyzeteikkel.

Amint észrevesszük azt, hogy mennyire nem vagyunk egyedül ezzel az élményünkkel, és kívülről látjuk azt, hogy a barátaink esetében mennyire túlzó, szélsőséges és gyakran az objektív realitástól teljesen eltávolodott ítéleteket fogalmaznak meg az ő kritikusaik, sokkal könnyebb dolgunk lesz abban, hogy perspektívába helyezzük a saját kritikusunkat.

3. Adj neki egy formát, helyezd magadon kívülre!

A kreativitásodat segítségül hívva rajzolhatsz egy képet a belső kritikusodról, esetleg készíthetsz egy szobrot belőle. Ezt próbáld a lehető legjátékosabbra venni! Bármit is gondol a belső kritikusod, ezt a feladatot nem tudod elrontani.

Hogyan néz ki a belső kritikus, amit rajzoltál? Milyen jellemzői vannak?

Néhány kritikus egy szülő képét mintázza, míg mások mitikus lények, akár sárkányok formájában jelenhetnek meg. A tiéd hogy néz ki?

Ha szeretnéd, adhatsz egy nevet is neki – ez lehet egy vicces név is, vagy bármi, ami szerinted jól jellemzi őt. Ez szintén segíthet, hogy még inkább körvonalazd őt, még objektívebbé tedd, és nevén tudd nevezni.

Szuperintenzív belső kritikusok – Amikor az önálló munka nem elég

Akármennyire intenzív is a belső kritikusod, fontos, hogy nem kell semmilyen önismereti folyamatban egyedül járnod, kérhetsz segítséget.

Vannak olyan esetek is, amikor a belső kritikus hangja szélsőségesen bántalmazó is lehet.

Ezért, ha úgy érzed, nagyon alacsony önértékeléssel küzdesz, esetleg azt találod, hogy gyermekként a szülői vagy más kapcsolatodban sokat és erősen sérült az értékességedről, szerethetőségedről alkotott képed, vagy akár traumatikus élményeid is voltak, érdemes pszichológus segítségét kérned, és hosszabb terápiás folyamatban dolgoznod ennek a gyógyításán.

Nem csak az szelídíti a belső kritikus bíráló hangját, ha célzottan vele dolgozunk, hanem az is, ha például egy terápiás, önismereti folyamatban, hosszabb időn át kapunk pozitív visszajelzést a saját szerethetőségünkről, elfogadhatóságunkról.

A kritikus a kapcsolati sérüléseink mentén alakul ki, azoktól akar minket megvédeni – így egy bizalmas, építő, szeretetteli kapcsolatban tudja azt is megtapasztalni, hogy vannak olyan helyzetek, ahol lazíthat, ahol nem kell túlóráznia.

Továbbá a Voice Dialogue szemlélete szerint a terapeutával végzett munka kialakíthat egy úgynevezett „belső terapeuta” énrészt is, amely az újonnan magunkba szívott, értékességünkkel kapcsolatos gondolatokat fogja tartalmazni. Ezt a részünket tovább táplálva és erősítve remekül tudjuk ellensúlyozni a belső kritikusunkat.

Mi segíthet még?

Igen hasznosak lehetnek tehát a megerősítések a pozitív énképhez. Ezeknek összeírásánál elgondolkodhatunk azon is, milyen minőségeinket dicsérik általában a barátaink.

Például: Hogyan bátorítana engem egy olyan személy a környezetemből, aki nagyon szeret?

És ha már itt tartunk, nem csak a terápiás kapcsolatra igaz az, hogy gyógyíthatja a kapcsolati sérüléseinket. A támogató, elfogadó barátok vagy a hozzánk pozitívan viszonyuló párunk is nagyon sokat tud nekünk segíteni ebben a folyamatban.

És, ahogy már fent is írtam, annál kevesebbet kell túlóráznia a belső kritikusnak, minél kevesebb szövetségese van „odakint”. Érdemes lehet tehát odafigyelnünk arra, hogy vannak-e bennünket előszeretettel bíráló emberek a környezetünkben, és ennek megfelelően dolgozni az asszertív határállításon.

Életünk a belső kritikusunkat nevelgetve

Az integrált vagy „megbékített” belső kritikusról elmondható, hogy intenzitása csökken, jól elkülöníthetővé válik. Azonban soha nem cél, hogy ezt a részt, vagy bármely más részünket eltüntessük magunkból – de ez egyébként sem sikerülne.

A Voice Dialogue szemlélete szerint ezek a részeink rendkívül fontosak, az ő feladatuk az, hogy megvédjenek minket, így az önismereti úton a lehető leghasznosabb hozzáállás, ha megpróbálunk megértőek lenni ezekkel a „félreértett belső csapattagjainkkal”, és magunkhoz ölelni őket is – így haladhatunk a teljességünk felé.

Jó emlékeztető lehet: Minden részünknek van helye bennünk. Minden részünk érdemes az együttérző odafordulásunkra.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy kontroll nélkül minden részemet ki kell engednem a környezetemre. Továbbra is én vagyok az a felnőtt, aki a viselkedését választja; aki a tudatos végrehajtó az irányítóközpontban; aki összefogja a belső csapata működését.

Végezetül: ha a belső kritikus a félrekalibrált ítélőképességünk, akkor a kritikus újrafelnevelésével a helyreállított ítélőképesség ajándékára tehetünk szert – azonban innentől fogva sem lesz mindentudó. Továbbra is csak egy részünk információját tükrözi, egy nézőpontot, amelyhez érdemes lehet még további belső részeink és akár külső személyek szempontjait is figyelembe venni a döntéshozatalaink alkalmával.

Felhasznált irodalom

  • Ego and Archetype – Edward F. Edinger, Shambhala; Reissue edition (August 25, 1992)
  • Robert Moore – King, Warrior, Magician, Lover előadássorozat (1989, 1990 C. G. Jung Institute of Chicago)
  • Hal Stone, Sidra Stone – The Voice Dialogue Video/Audio Series
  • Hal Stone, Sidra Stone – Embracing Our Selves, The Voice Dialogue Manual, New World Library, 1989
  • Hal Stone, Sidra Stone – Meet your Inner Critic, The Mendocine Audio Casette Series, Delos Inc.
  • Hal Stone, Sidra Stone – Embracing Your Inner Critic: Turning Self-Criticism into a Creative Asset, Harper One, 1993

Ha szeretnél szelídebben, szeretettelibben bánni önmagaddal, lépj be az Önazonos Vagyok Klubba!

biralo-istensegek-belso-kritikus-szeliditese
Cikkeink és videóink a legjobb szándékkal, de a teljesség igénye nélkül készülnek. Ha egy bizonyos csoportra külön figyelmet fordítunk, az nem jelenti azt, hogy más csoportokkal ne éreznénk együtt, vagy más felállást nem tartunk elképzelhetőnek. A cikkekben megjelenő vélemények a szerzők saját álláspontját tükrözik, amelyek nem feltétlenül egyeznek meg a magazin hivatalos álláspontjával. Magazinunk tiszteli a véleménykülönbségeket, sőt, kiáll amellett, hogy a véleménykülönbségek ellenére is osztozhatunk fontos értékekben. 
Tartalmaink nem minősülnek pszichológiai, egészségügyi, jogi vagy pénzügyi tanácsadásnak, ezért minden olvasónk saját felelősségére használja fel az itt található információkat. Javasoljuk, hogy szükség esetén kérjen egyéni segítséget a megfelelő szakemberektől!

Oszd meg a bejegyzést másokkal is:

Facebook
Twitter
LinkedIn
Pinterest

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Legfrissebb tartalmak

Ezekről fogunk beszélni

Ne maradj le!

Rovatok