Szeretnélek meghívni egy gondolati kísérletre.
Képzelj el egy olyan helyzetet, amikor szinte egyik pillanatról a másikra gyökeresen megváltoznak az érzéseid azzal kapcsolatban, hogy hogyan látod magadat és hogyan látsz másokat!
Reggel még úgy ébredsz, hogy azt érzed, a helyeden vagy az életben. Lelkesen készülődsz a munkába, ahol megbecsülnek téged, illetve örömmel gondolsz nemrég alakult párkapcsolatodra, ahol párod egyre többször kifejezi, hogy milyen fontos vagy a számára.
A munkahelyedre beérve azonban kezdenek nem jól alakulni a dolgok. A portás nem viszonozza a köszönésedet. Ez rosszul esik, de próbálsz túllendülni rajta, hogy ne befolyásolja a hangulatodat. Valamennyire sikerül is. Azonban nem sokkal később egy sms-t kapsz a párodtól, aki egy határidős munkájára hivatkozva lemondja az aznapi találkozót.
Az eddig megőrizni próbált stabilitásod meginog, kezd megnyílni a talpad alatt a föld, fejedben számos kérdés kezd cikázni:
- Hogy lehet az, hogy már ennyire nem vagy fontos?
- Miért hagy el téged mindenki?
- Most már mindig egyedül maradsz?
- Már a munkahelyen is annyira láthatatlan vagy, hogy a portás sem köszön vissza?
- Van értelme egyáltalán így az életnek?
Ezek a kérdések, mint egy lefelé húzó örvény, egyre mélyebbre visznek, egészen le a teljes kilátástalanság és reménytelenség állapotába. Ennek az örvénynek az alján pedig már egyre inkább egy elhagyott kisgyereknek érzed magad, mintsem egy kompetens, nehéz helyzeteket végiggondolni tudó felnőttnek.
Érzelmi örvények és borderline személyiségzavar
A borderline személyiségzavarban szenvedő emberek nagyon gyakran élnek meg ilyen és ehhez hasonló érzelmi örvényeket, mivel az esetükben gyenge az a belső szabályozó erő (nevezzük egészséges felnőtt énállapotnak), amely csillapítani tudná az elsöprő negatív érzelmeket.
Mindannyian belekerülhetünk a fentihez hasonló örvényekbe, amennyiben korai tapasztaltaink erre hajlamosítanak minket, például kisgyerekként olyan környezetben nőttünk fel, amely jelentősen kiszámíthatatlan volt, ahol gyakran éltünk meg szeparációt, a szeretett személyektől való elszakadást.
Tehát az elhagyott gyermeki énállapot nemcsak a borderline páciensekre jellemző.
Akiknél nem alakul ki borderline személyiségzavar, azoknál ez az elhagyott gyermeki állapot kevésbé intenzív, illetve rendelkeznek egy erős felnőtt énállapottal, amely képes az önnyugtatásra és a helyzet reális értékelésére.
A fenti példánál maradva például felnőtt énállapotuk képes odafordulni az elhagyott gyermeki állapothoz, kielégíteni a kötődési szükségleteit, biztosítani őt arról, hogy nincs egyedül, ő mindenben mellette áll. Miután pedig az érzelmi krízis csillapodik, lehetőség nyílik a helyzet reálisabb átgondolására:
Vajon ha a másik egy határidős helyzetben a munkát választja, tényleg azt jelenti-e, hogy nem vagyunk neki fontosak?
Vagy annyit jelent, hogy mellettünk a munkája megtartása is fontos neki?
Mivel a borderline páciensek gyakran kerülnek a fentiekhez hasonló érzelmi krízishelyzetbe, ezért nem csodálkozhatunk rajta, hogy a terápiában nagy szerep jut az érzelemszabályozási készségek fejlesztésének. Ennek két fő útja van.
Terápia
Az egyik út a terápiás kapcsolaton keresztül vezet. A terapeuta, mint egy elég jó szülő, a terápiás keretek nyújtotta lehetőségeken belül gondoskodik a páciens érzelmi szükségleteiről.
Ez azt jelenti, hogy kötődési kapcsolatot alakít ki a pácienssel, bátorítja és megnyugtatja őt, amikor elhagyottnak érzi magát.
Ha ez a helyzet elég sokszor ismétlődik, akkor a páciens belsővé teszi, beépíti ezt a gondoskodó attitűdöt és ebből építi fel a saját felnőtt énállapotát, aminek a révén képes lesz az öngondoskodásra.
Ez egy hosszú folyamat, ezért a páciensnek szüksége van olyan gyorssegélyszerű gyakorlatokra is, amivel segíthet önmagán – addig is, amíg a fent említett belső változás bekövetkezik.
Stabilizációs gyakorlatok
Ezért a másik utat a stabilizációs gyakorlatok jelentik, melyek – bár átmenetileg, de – hatékonyan tudnak segíteni az elárasztó érzelmek kezelésében.
Ide sorolhatjuk a tudatos jelenlét (mindfulness) gyakorlását illetve különböző légzés és imaginációs technikákat (például konténer-gyakorlat) is.
Konténer-gyakorlat
- Képzelj el egy konténert (dobozt vagy tárolót) minél részletesebben (színe, formája, tapintása)!
- Nyisd ki, és helyezd bele mindazokat a zavaró érzéseket és gondolatokat, amelyek aktuálisan felbukkannak benned!
- Zárd vissza a konténert és tartsd magadnál kulcsot! Csak akkor nyisd ki újra, ha készen állsz, hogy a benne lévő érzésekkel és gondolatokkal foglalkozz. És ha már erre alkalmasabbak a körülmények.
Ha szeretnél beszélgetni másokkal, akik hozzád hasonló nehézségekkel küzdhetnek, lépj be az Önazonos Vagyok Klubba!
