Nem lehet elégszer hangsúlyozni a személyiségfejlődésben a gyermekkor és a korai évek jelentőségét. Az, amilyennek a világot az életünk legelső napjaiban, heteiben és hónapjaiban megtapasztaljuk, az egész további életünkre kihat. Mondhatni, a világ egy „első benyomást” tesz ránk, és, ahogyan minden első benyomás, úgy ez is mély nyomot hagy bennünk.
Ezekben a kezdeti időkben alakulnak ki legelső emberi kapcsolódásaink is, így a szüleinkkel, illetve az értünk felelő felnőttekkel való viszonyunk az összes további társas kapcsolatunk alapvető viszonyítási pontja, mintája is lesz. A kötődéselmélet megalkotói, John Bowlby és Mary Ainsworth szerint ezek a mintázatok – amennyiben nem dolgozunk velük tudatosan, vagy hosszú távon másfajta kapcsolódások felül nem írják ezeket – az összes későbbi kapcsolatunkra kihatnak.
Kim Bartholomew és Leonard M. Horowitz pedig a felnőttkori kötődésben már 4 típust különítettek el: a biztonságos, az elárasztott, az elutasító és a félelemteli kötődési mintákat. Az alábbiakban ezeket, illetve az ezek feloldására, formálására és megdolgozására alkalmazható lehetséges módszereket mutatjuk be röviden.
Biztonságos kötődés
A biztonságos kötődés a kötődési minták legideálisabb típusa, valóságos „érzelmi lottó ötös”. Az az egyén ugyanis, aki képes biztonságosan kötődni, megbízik önmagában és embertársaiban, a párkapcsolatában többnyire stabil és kiegyensúlyozott, nem jellemző rá például a féltékenység vagy a kivonulás. Alapvetően támogató és nyitott, megbízható ember benyomását kelti.
Mindez annak az eredménye, hogy a gyerekkorát viszonylagos biztonságban és nyugalomban tölthette, az érte felelő felnőttek többnyire elérhetőek voltak számára, meghallgatták, reagáltak jelzéseire, képesek voltak kielégíteni a testi-lelki szükségleteit, melyeknek valódiságában nem kételkedtek, számíthatott rájuk, sok megerősítést, támogatást kapott tőlük. Ennek a kapott mintának következményeképp belőle is olyan felnőtt vált, aki gyakorolja az érzelemszabályozást, valamint képes megtartó, stabil társas kapcsolatokat kiépíteni és fenntartani. A biztonságosan kötődő egyén számára ugyanis az ilyen típusú kapcsolódások a „természetesek”, a megtanultak, a komfortosak és ismerősek. Ezért is okozhat neki gondot, ha másféle kötődési minták kerülnek a látóterébe, az ilyen helyzeteket nehezen élheti meg.
Amennyiben azonban egy önmagához hasonló, biztonságosan kötődő (vagy egy másmilyen kötődési mintával rendelkező, de azon dolgozni hajlandó és képes) egyénnel van dolga, harmonikus és szeretettel teli viszonyt képes kialakítani és fenntartani vele. Sajnos azonban igen ritkának számít a csillagok ilyen szerencsés együttállása.
Elárasztott kötődés
Egyes esetekben az elárasztott kötődés könnyen összetéveszthető a biztonságos kötődéssel. Ugyanis az elárasztottan kötődő egyén is (első ránézésre) nagyon támogató és nyitott, a másikhoz mindig van egy kedves szava – igen ám, az ő esetében azonban ez nem egy stabil belső meggyőződésből, hanem sokkal inkább megfelelési kényszerből fakad.
Az elárasztottan kötődő ember gyerekkorában jó eséllyel megjelent a feltételhez kötött szeretet motívuma. Azaz csak akkor kapott szeretetet az érte felelő felnőttektől, ha megfelelt bizonyos elvárásoknak – például hibátlan dolgozatot írt, kedvesen bánt a kistestvérével, segített a nagymamának a házimunkában. Az elárasztottan kötődő személy ezeket a belsővé tett elvárásokat viszi magával a további életében (már amennyiben nagyon tudatosan nem tesz ez ellen), a párkapcsolataiban is szorong, folyamatosan fél az elhagyástól. Nagyon vágyik a kapcsolódásra, de azt érzi, ő maga nem elég jó úgy, ahogy van, ezért felnőtt kapcsolataiban is hajlamos szubmisszív szerepet ölteni. Azt gondolja, ezáltal kerülheti el az elutasítást, csak így tarthatja fenn hosszú távon a viszonyait.
Bár nehéz puttony, az elárasztott kötődési minta nem (mint ahogy egyik itt felsorolt sem) örökre szól. Terápiás munkával, önreflexióval, érzelemszabályozással, segítő, stabil, megtartó, őszinteségen, nyitottságon és következetességen alapuló társas kapcsolatokkal megdolgozható és formálható – egy biztonságosabb kötődéssé.
Elutasító kötődés
Az elutasító kötődési mintát követő egyén ismérve, hogy (a félelemtelivel ellentétben – erről később lesz szó) úgy „magának való”, hogy eleve esélyt sem ad a másokkal való kapcsolódásnak. Magányos farkasként tengeti mindennapjait, nem enged közel magához szinte senkit, és látszólag jól is érzi magát ebben a helyzetben – de csak mert ezt véli biztonságosnak. Az elutasító módon kötődő egyén mottója: „nem fájhat az elhagyás, ha eleve nincs is kinek hátat fordítani” – ezzel a hozzáállással viszont sajnos az élet legjobb dolgairól is lemaradhat.
Az elutasító módon kötődő egyének ritkán alakítanak ki mély és tartalmas társas kapcsolatokat, a náluk impulzívabb természetűek tompának, érzelmileg korlátoltnak és faragatlannak ítélhetik meg őket. Nem meglepő, hogy esetükben is egyfajta védekező mechanizmus következményeként alakult ki ez a viselkedés. A kötődéselmélet szerint az elutasító módon kötődő személyek gyerekkorukban sok csalódást éltek meg – többnyire érzelmileg, fizikailag vagy intellektuális értelemben is elérhetetlen szüleik irányából, akik jó eséllyel maguk is kötődési sérüléseket cipeltek. Az elmélet szerint az ilyen típusú neveltetés hatására alakulhat ki egy gyerekben az az érzés, hogy csak magára számíthat, hogy mindent egyedül kell megoldania. Ennek értelmében értékelik olyan nagyra az elutasítóan kötődő egyének a függetlenséget, és kezdenek el felnőttként valósággal fulladozni egy számukra túl szoros érzelmi kapcsolatban.
Bár az elutasító kötődési minta kétségtelenül előny lehet a karrierépítésben, az egyén magánéletét sivárrá, ingerszegénnyé és magányossá teheti. Nem lehetetlen azonban levetkőzni ezeket a rossz sémákat sem – higgyük el, hosszú távon sokat nyerhetünk azzal, ha új színeket, érzelmeket és fényt engedünk az első látásra biztonságot adó, de valójában elszigetelő, minket érzelmileg bebörtönző, magas és vastag érzelmi falaink mögé. Egy elutasító módon kötődő személynek ehhez a munkához jó eséllyel szüksége lesz szakember segítségére is, de az első lépés ekkor is a felismerés, illetve a változás melletti elhatározás lesz.
Kötődés fókuszú terápiák
Hogy jobban megértsük a különböző kötődési minták közötti különbségeket, szokás a pszichológiában ezeket egy rácsvonalon szemléltetni. Itt az egyik tengely az egyén saját magáról alkotott, pozitív vagy negatív képe, a másik tengely pedig a vele szemben álló személyről alkotott, szintén pozitív vagy negatív képe.
Biztonságos kötődésről akkor beszélhetünk, ha az egyén önmagáról és partneréről is alapvetően inkább jót feltételez;
elárasztott kötődésről akkor, ha csak partnerét ítéli meg pozitívan, önmagát kevesebbnek, „rosszabbnak” véli nála;
elutasító kötődésnél az egyénnek önmagáról pozitív, másokról viszont negatív képe van;
félelemteli kötődésnél pedig másokról és önmagáról is negatív képe van.
Mindegyik problémás kötődési minta egymástól különböző gondokból fakad, de mindegyik egy biztonságos(abb) kötődés létrehozása felé törekszik. Ennek eléréséhez az alapot a számunkra megfelelő terapeuta érzelmi elérhetősége fogja adni, viszont, mint említettük, más-más kihívásokkal szembesülhetünk az egyes kötődési típusok esetén. Érdemes is mielőbb belevágni kötődési sebeink gyógyításába, ugyanis enélkül újra és újra megismételhetjük a rossz mintázatokat, és újabb fájdalmas csalódások érhetnek bennünket.
Amennyiben kötődési sérülést éltünk át, mindenképpen azzal kell kezdenünk a terápiás munkát, hogy ennek a hátterét – egy biztonságos környezetben és kapcsolódásban – felfedjük és megvizsgáljuk. Bár ez nagyon megterhelő és kimerítő munka lehet, sajnos nem spórolhatjuk meg, ha valóban jobban szeretnénk lenni. Miután a mögöttes élményeket sikerült azonosítanunk, fel kell göngyölítenünk, hogy ezek milyen hatással voltak az életünk eddigi alakulására. Ennek hatására tisztábban láthatjuk múltbéli és jelenlegi helyzetünket, viselkedésünket, mások reakcióit, illetve egy pozitívabb jövőképet is felvázolhatunk magunk előtt.
A munkában végig igen aktív szerepe lesz a megfelelő terapeutának, aki szakértelme mellett saját működésével, illetve a velünk kialakított támogató és megtartó kapcsolat révén bizonyítja: a biztonságos kötődés valóban lehetséges.
Sokan a terapeutájukkal való viszonyukban élik meg életükben először a biztonságos kötődés élményét.
Amennyiben viszont ez sikerül, ennek mintájára az egyén más, meglévő kapcsolataiban is gyakorolni kezdheti ezt a működést, illetve újonnan kialakuló viszonyai is egészségesebbek, jobban funkcionálók lehetnek – már az első pillanatoktól kezdve. Gyakorlat teszi a mestert!
Félelemteli kötődés
Nem véletlenül hagytuk legutoljára az úgynevezett félelemteli kötődésről szóló fejezetet. Félelemteli kötődésnél ugyanis nincs egységes kötődési viselkedés, hanem egy szétesettebb kötődési viselkedés jellemző. A félelemteli kötődési mintát követő egyén gyakran teljesen kiszámíthatatlan, egyik nap feketét mond, aztán fehéret, néha szinte túlzóan közvetlen, máskor viszont hűvös és távolságtartó – így nemcsak saját magával, de másokkal való viszonyai is igen terheltek és zaklatottak.
A félelemteli kötődési minta egyik legjellemzőbb (már-már karikatúraszerű) ábrázolása az a hollywoodi filmes karakter, aki, mikor úgy érzi, túl közel került valakihez, hirtelen „megijed” ettől a közelségtől, és kilép a kapcsolatból (akár ghosting árán is) – ezzel teljesen összezavarva a másik felet. A klisé szerint: elhagyja a partnerét, mielőtt az hagyná el őt.
A való életben azonban ennél sokkal összetettebb és súlyosabb ez a kép.
A félelemteli módon kötődő személy – a kötődéselmélet szerint – gyerekkorában trauma áldozata lehetett, aminek következtében alapjaiban ingott meg a világ biztonságosságába vetett hite (akár haláleset, bántalmazás vagy szexuális zaklatás következtében). Ha élete korai időszakában egy hozzá közel álló személyben kellett óriásit csalódnia, érthető, hogy későbbi kapcsolatait is fenntartásokkal fogja kezelni, hogy gyanakvással reagál az érzelmi közeledésre.
A gyógyulás és az építőbb, tartalmasabb kapcsolatok megélése érdekében fontos meglátnia és megtapasztalnia, hogy valóban léteznek még jó emberek, egészséges kapcsolódások.
A félelemteli módon kötődő egyén előtt is hosszas és rögös terápiás út állhat, de mindenképpen megéri időt és energiát fektetnie az őt gúzsba kötő kötődési minták feloldására és újraírására. Mivel a félelemteli módon kötődő egyén szintén nagyon vágyik a biztonságos kapcsolódásra (csak végül mégsem érzi magát kényelmesen benne, mert idegen neki), minden esélye megvan rá, hogy, ha elhatározza magát, változtasson a helyzetén.
Persze, végtelenül igazságtalan, hogy hiába nem ő okolható a rögzült káros mintáiért, mégis neki kell kibogoznia őket. Amennyiben azonban ezt a munkát most elkezdi, máris közelebb kerülhet végső céljához: egy boldogabb, építő kapcsolódásokkal teli élethez, amelyben kevesebb keserűséget, konfliktust és bűntudatot kell megélnie a mindennapokban.
Összefoglalás
Nem igazán léteznek tisztán, önmagukban, elkülönítve a különböző (biztonságos, elárasztott, elutasító és félelemteli) kötődési minták. Be kell látnunk, hogy mindannyian hordozunk magunkban egy-két jellemző jegyet több típusból. Fontos azonban, hogy ezekkel tisztában legyünk – annak érdekében, hogy mélyebben megismerhessük önmagunkat, működésünket és kapcsolataink alapját. Ennek eredményeképp a jövőben kevesebb kétségbeesés és keserűség kísérheti életünket, társas viszonyaink építgetését és ápolását.
A kötődési minták felismerése, ezek közül a károsak feloldása kulcsfontosságú ahhoz, hogy mások működését is jobban megértsünk, ezáltal pedig egészségesebb és harmonikusabb kapcsolatokat tudjunk kialakítani. Amennyiben elakadtunk saját, kissé zavaros kötődési mintáink kigubancolásában, kérjük a munkában szakember segítségét!
Ha bővebben olvasnál a kötődési mintákról, lépj be az Önazonos Vagyok Klubba – vagy hallgasd meg az Amiről nem beszélünk… podcast kapcsolódó epizódját az alábbi képre kattintva!
A cikket írta: Csököly-Ritzl Andrea és Galambosi Eszter
Cikkeink és videóink a legjobb szándékkal, de a teljesség igénye nélkül készülnek. Ha egy bizonyos csoportra külön figyelmet fordítunk, az nem jelenti azt, hogy más csoportokkal ne éreznénk együtt, vagy más felállást nem tartunk elképzelhetőnek. A cikkekben megjelenő vélemények a szerzők saját álláspontját tükrözik, amelyek nem feltétlenül egyeznek meg a magazin hivatalos álláspontjával. Magazinunk tiszteli a véleménykülönbségeket, sőt, kiáll amellett, hogy a véleménykülönbségek ellenére is osztozhatunk fontos értékekben.
Tartalmaink nem minősülnek pszichológiai, egészségügyi, jogi vagy pénzügyi tanácsadásnak, ezért minden olvasónk saját felelősségére használja fel az itt található információkat. Javasoljuk, hogy szükség esetén kérjen egyéni segítséget a megfelelő szakemberektől!
Noha hiszünk benne, hogy a kapcsolatok jelentős része javítható, van, hogy a teljes elzárkózás lehet a megoldás. Erről szól a Biztonságos Kapcsolatok Konferencia, amelyhez te is ingyenesen csatlakozhatsz!
Ez a cikk nem befektetési tanácsokról fog szólni, noha sajnos az a tapasztalatom, hogy az emberek jó részének a legalapvetőbb pénzügyi ismeretei is hiányoznak.
