Nem megy varázsütésre és nincs rá csodapirula, az önismeret fejlesztése hosszan tartó, kemény munka, de végül valóban gyökeresen megváltoztathatja, jobbá teheti életünket. Korábbi cikkünkben már összefoglaltuk, életünk mely területein válhat leginkább hasznunkra az önismeret fejlesztése. Jobban megérthetjük például, miért keveredünk sorozatosan sikertelen párkapcsolatokba, de arra is rájöhetünk, hogyan válhatunk elégedettebbé a munkahelyünkön. Ezek mellett azt is felvillantottuk, az önismeret miképp támogathatja a tanácsadási munkát – például a triggerek azonosításával, az adott reakcióink forrásának felfedésével, reálisabb elvárások megfogalmazásával. Az alábbiakban olyan konkrét gyakorlatokat mutatunk, amelyek segíthetik az önismeret fejlesztését, ezáltal egy kiegyensúlyozottabb, elégedettséggel telibb élethez vezethetnek.
Önismeret fejlesztő gyakorlatok
Az önismeret a pszichológia egyik legnépszerűbb témája, hiszen, mondhatni, minden erre épül. Pontosabban, a megfelelő szintű önismeret nélkül nem igazán várható tartós, megalapozott eredmény a lelki fejlődésben. Szerencsére, mivel ilyen sok szó esik az önismeretről, mára már számos különböző gyakorlatot ismerünk a fejlesztésére. Az alábbiakban a leghatékonyabbak közül mutatunk néhányat.
Az alább felsorolt gyakorlatok mellett természetesen felbecsülhetetlen segítség lehet az önismeret fejlesztésében a számunkra megfelelő segítő szakemberrel végzett terápiás munka, a rendszeresen gyakorolt önreflexió és önvizsgálat. Mindezeket támogathatja az érzelemszabályozás fejlesztése is – ehhez már korábban összeírtunk néhány gyakorlatot. Az alábbi feladatokat egyesével is kipróbálhatjuk, nem feltétlenül szükséges egyszerre többet megcsinálnunk. Végezzük őket a saját tempónkban, igényeinknek és belátásunknak megfelelően!
Levél a jövőbeli önmagamtól
Az egyik leghatásosabb önismeretet fejlesztő gyakorlat az, amelyben levelet kell írnunk a jövőből – önmagunknak. Képzeljünk el minél aprólékosabban egy olyan életet, amiben (mostani elképzeléseink szerint) jól/jobban éreznénk magunkat. Például egy vidéki házikóban, állatokkal, szép kerttel, családunk társaságában, egészségben. Mondjuk, amint éppen a barátainkat várjuk egy nyári vacsorára a kertben.
Vegyünk elő papírt és tollat, képzeljük magunkat ennek a jövőbeli, elképzelt énünknek a helyébe, és írjunk (kézzel, ez nagyon fontos!) levelet az ő szemszögéből – jelenlegi önmagunknak! Foglaljuk össze, hogyan alakult az életünk, milyen lépések vezettek el odáig, hogy most itt tartunk, és melyek azok az állomások, amelyeket semmiképp sem hagytunk volna ki az életünkből. („Látod, nem volt hiábavaló a fájdalom, az áldozathozatal, a döntéseid ide vezettek el téged.”) Amikor kész a levél, olvassuk el újra, ráérősen – immáron a címzett szerepébe helyezkedve.
Következő lépésként gondoljuk át, melyek azok az apróságok, amelyekkel akár már ma közelebb kerületünk ehhez az elképzelt, ideális állapothoz. Legyünk türelmesek! Lehet, hogy egyelőre csak egy-két dolgot tehetünk meg ennek érdekében (például elkezdünk hetente néhányszor sportolni), sőt, az is előfordulhat, hogy elakadunk a megvalósítás során. Ekkor se adjuk fel, értékeljük és becsüljük meg a legkisebb erőfeszítést is! Idővel minden lépés egyre könnyebben megy majd, higgyünk a folyamatban!
Rajzoljuk le!
Ezt az általunk elképzelt ideális jövőt érdemes lerajzolnunk is. Mielőtt már a nulladik kilométernél elmenne a kedvünk az egésztől, elmondjuk: nem az a lényeg, hogy a rajz jól sikerüljön. A rajz csupán azt segíti, hogy ez a gondolat, az ideális jövőbeli énünk és életünk képe rögzüljön a képzeletünkben. Higgyük el, később is eszünkbe fog jutni, és a legváratlanabb helyzetekben meríthetünk majd erőt belőle!
Amennyiben teljesen kizárt, hogy rajzoljunk (bár tényleg ez lenne a legjobb), készítsünk montázst – újságcikkekből való kivágásokkal, vagy akár digitálisan!
Utánozzuk!
Milyen érzés volt ennek a sikeres és boldog embernek a helyébe lépni képzeletben? (Ugye, hogy nem is olyan rossz ez a gyakorlat?) Nos, ha bírjuk, még magasabb szintre emelhetjük mindezt! Helyezkedjünk vissza mentálisan az ideális jövőbeli énünk szerepébe, és töltsünk el így egy kis időt – a valóságban! Járkáljunk úgy a házban, mintha már ő lennénk, öltözzünk úgy, ahogyan ő tenné, viselkedjünk, beszéljünk úgy, ahogyan arra tőle számítanánk. Ha sikerül kikapcsolnunk magunkban a gyakorlat közbeni cikiség-érzést, ez a technika hatalmas löketet adhat az önismeretünknek.
Most térjünk vissza a jelenbe! Vizsgáljuk meg jelenlegi élethelyzetünket, és gondoljuk át, mivel tehetnénk már most jobbá. Érdemes írásban is rögzíteni, milyen volna a jelenlegi „ideális önmagunk”. Fogalmazzuk meg mindazt, amilyenek ebben a pillanatban lenni szeretnénk, ahogyan érezni akarjuk magunkat a mindennapokban – első szám első személyben, jelen időben. Például: „Bátor vagyok és kiállok magamért a munkahelyemen, a magánéletemben megértő és türelmes vagyok. Minden nap korán kelek, munka előtt edzem, munka után beülök egy kávéra a kedvenc helyemen. A telefonomat nem nyomkodom. Minden éjjel legalább 7 órát alszom” és így tovább.
Listába szedve
Még mindig ne tegyük el a papírt és a tollat! A következő (bár az előzőhöz szorosan kapcsolódó) feladat arra hív, hogy készítsünk táblázatot, melyben két oszlopba szedve összeírjuk, melyek azok a tulajdonságaink, amelyeket fel- és melyek azok, amelyeket kicsit inkább „letekernénk” a következő időszakban. A két oszlop (FEL és LE, vagy TÖBB és KEVESEBB) között húzzunk egy határozott vonalat, majd kezdjük el feltölteni jelzőkkel. Milyen irányba szeretnénk változni? Jó lenne kicsit higgadtabbnak lenni? Kevesebbet aggodalmaskodni? Kedvesebbnek lenni? Asszertívabbnak? Sportosabbnak? Jegyezzük le, ami eszünkbe jut, és ragasszuk ki az elkészült listát egy jól látható helyre! Így mindig motiválhat, illetve könnyebb lesz számon tartanunk az elért változást is, például, ha fél vagy egy év elteltével újra átgondoljuk, milyen eredményes is volt ez a finomhangolás.
Életfa
És végül még egy feladat azoknak, akiknek már az előző rajzos gyakorlat is nagyon tetszett. Ezúttal egy fát, pontosabban egy fa sziluettjét (gyökér, törzs, ágak, levelek) kell megrajzolnunk. Ha ezzel megvagyunk, a fa gyökereire írjunk rá minden olyan dolgot, amiből erőt merítünk a mindennapokban – például a támogató családunk, a hobbink, a legjobb tulajdonságaink, a szeretett munkánk stb. Ezután haladjunk felfelé a fán! Írjuk bele a törzsbe a legpozitívabb tulajdonságainkat és jellemzőinket! Azt is beleírhatjuk, amiben szerintünk kiemelkedően jók vagyunk, például autóvezetés, pörköltfőzés, viccmesélés, sminkelés.
Ha ez kész, térjünk rá az ágakra! Ide kerüljenek azok a célok és törekvések, amelyek minden nap motiválnak a fejlődésre, például: előléptetés, pártalálás, utazás. Végül pedig a levelek tartalmazzák az eddigi legnagyobb eredményeinket és sikereinket! Ez lehet bizonyítvány, egy jól megszervezett nyaralás emléke, családalapítás, életmódváltás, a jelenlegi állásunk, a szép kertünk, a balkonládában viruló fűszernövények. Ha készen vagyunk a fával, nézzük át még egyszer alaposan! Utána tegyük el egy biztonságos helyre, és egy év elteltével vizsgáljuk meg, mennyit változtunk mi magunk és az életünk a fa elkészülte óta.
Az önismeret fejlesztésének hatása a kapcsolatokra
Bár úgy tűnhet, az önismereti gyakorlatok segítségével „csak” magunk megismeréséhez kerülhetünk közelebb, valójában ennek hatására másokkal való kapcsolataink is gyökeresen megváltozhatnak. Egyrészt látván, hogy melyek a számunkra fontos tulajdonságok és értékek, autentikusabban, önazonosabban viselkedhetünk a mindennapokban, és ezzel viszonyaink is gördülékenyebbé válhatnak. Másrészt az önismereti munka segíthet olyan határok felállításában is, amelyek szűkebbre húzhatják a legbelsőbb köreinket. A számunkra előnyös, segítő és támogató kapcsolataink elmélyülhetnek, mikor letisztázódik előttünk az értékrendünk, míg azok a szálak, amelyek az utóbbi időben elhalni látszottak, esetleg egyenesen károsak is voltak számunkra, lassan elvékonyodhatnak, talán végleg el is szakadhatnak. (Bármennyire is felszabadító lehet egy-egy rossz kapcsolat vége, ne feledjük, ezen viszonyok megszűntét is meg kell gyászolnunk. Ha nem hagyunk időt magunknak, hogy megéljük ezt, elhúzódhat a feldolgozási folyamat, és újabb elakadásokkal találhatjuk szemben magunkat.)
Önismeret és érzelmi intelligencia
Az előzőekből is látható, hogy önmagunk megismerése kéz a kézben jár mások megismerésével is. Az önismeret segítségével olyan alapvető és univerzális emberi működéseket ismerhetünk fel önmagunkban és környezetünkben, amelyek értelmezésével sokkal könnyebben igazodhatunk majd el a legkülönbözőbb szociális helyzetekben. Tudni fogjuk ugyanis, milyen reakciókra számíthatunk másoktól, ezekkel szemben pedig megértőbbé és türelmesebbé válhatunk.
Ironikus módon azáltal, hogy ítélkezésmentes figyelemmel fordulunk önmagunk felé, megbizonyosodhatunk afelől, hogy nem minden rólunk szól. És hogy ez kifejezetten jó dolog.
Rácsodálkozhatunk a többiek viselkedésének összetettségére is – hiszen önmagunkról is tudjuk, első kézből származó információk alapján –, hogy egy-egy ügyetlen mondat vagy gesztus hátterében is milyen sokféle ok állhat, illetve hogy a kedvesség és a türelem gyakorlása néha milyen nagy erőfeszítést igényel az egyén részéről. Magasabb szintre léphet tehát az érzelmi intelligenciánk. Összességében kijelenthető, hogy az önismeret fejlesztése nemcsak a koherens énkép és egészséges önértékelés kialakítását segítheti, hanem a világról és a többiekről általánosan tartott képünk is tisztábbá válhat általa.
Az önismeret fejlesztésének fontossága a karrierben
Az önismeret fontosságáról szóló írásunkban már kitértünk arra, milyen fontos karrierelőnyökkel járhat ezen terület fejlesztése. Amennyiben ugyanis magas szintű önismerettel rendelkezünk, tisztábban látjuk azt is, adott munkahelyünkön mit teszünk hozzá a közös sikerekhez, milyen szerepet töltünk be a munkaközösségben, melyek a legnagyobb erősségeink – és esetleg melyek azok a területek, amelyeken valaki más jobban helyt tudna állni. Fontos, hogy belássuk, nem az a lényeg, hogy mindenből mi legyünk a legjobbak (ez egyébként sem lehetséges), hanem hogy a saját erősségeinket a munkahelyen is a leginkább kamatoztatni tudjuk. Ha meglátjuk, miben vagyunk kiemelkedőek, reálisabb célokat tűzhetünk ki magunk elé, és azokat nagyobb eséllyel tudjuk megvalósítani is.
De az önismeret arra is rávilágíthat, ha esetleg egy, a számunkra nem előnyös karrierutat választottuk. Amennyiben az önvizsgálat során arra jutunk, hogy ez lehet a helyzet, ne essünk kétségbe! Bár váltani nem könnyű, nem is lehetetlen – viszont az esetek többségében nagyon is megéri. Mindenképpen kérjünk tanácsot a hozzánk közel állóktól (és esetleg egy pályaorientációs szakembertől is), amennyiben karrierváltást fontolgatunk. De, ami a leglényegesebb, hallgassunk belső megérzéseinkre és támaszkodjunk az önismeretre!
Önismeret és stresszkezelés
Az önismeret és az énhatékonyság fogalma is gyakran összefonódik egymással. Az énhatékonyság abban mutatkozik meg, hogy az egyén tudja, mire és hogyan lehet hatással az életében, és ez a tudat segít neki megnyugodni éles és nehéz helyzetekben. Az önismeret segít rávilágítani, melyek azok a tulajdonságaink és képességeink, amelyek stresszhelyzetben jól jöhetnek, amelyeket a váratlan szituációkban alkalmazhatunk. Például nem pánikolunk be, ha elmegy az áram, mert tudjuk, hogy máskor is képesek voltunk már kezelni ilyen helyzeteket. (Akár azáltal, hogy tudtuk, melyik gombot kellett megnyomni a főkapcsolón/ megtaláltuk a szolgáltató számát a telefonkönyvben/ megkértük a szomszédot, hogy segítsen, és ő meg is tette.)
De az önismeret szintén hasznos olyan stresszhelyzetben, amikor magát a stresszort nem tudjuk kiiktatni, csupán a szorongásunkat vagyunk képesek csillapítani általa. Ha ugyanis kellő önismerettel rendelkezünk, tudjuk, melyek a ránk legintenzívebben ható triggerek, illetve ismerjük azokat az önmegnyugtatási technikákat, amelyekkel ezek a leghatékonyabban kezelhetők, amelyek számunkra hatásosak és hasznosak. (Ebben a cikkünkben összegyűjtöttünk néhányat, amelyek neked is segíthetnek – például az érzékszervi összehangolás, az 5-4-3-2-1 technika, a meditáció, bizonyos légzőgyakorlatok, de akár olyan, egyszerűbb módszerek is beválhatnak, mint egy gyors, hideg vizes arcmosás, séta a ház körül, vagy 15 perc pihenő a kedvenc zeneszámaiddal.)
Összefoglalás
Önismeretünk fejlesztése nem könnyű, de nagyon jutalmazó feladat. Amennyiben kitartunk a rendszeres önvizsgálat mellett, illetve a felsorolt önismereti gyakorlatokat is alkalmazzuk, óriási előrelépést tehetünk egy kiegyensúlyozottabb, harmonikusabb, egészségesebb élet felé. Az önismeret fejlesztése nemcsak magánéletünkben, hanem a munka világában is kifizetődő – segíthet megtalálni a számunkra megfelelő karriert, és támogathatja, hogy állásunkban sikeresebbek és elégedettebbek legyünk. Az önismeret, bár a befelé figyelésen alapul, végeredményben segít tisztábban látni a külvilágot, annak működését, társas kapcsolatainkat és az azokban betöltött szerepeinket is.
Ha szeretnél még többet megtudni az önismeretről, lépj be az Önazonos Vagyok Klubba!
