Létezik egy érzés, amit nemhogy mások, de még saját magunk előtt is nehéz vállalni. Beismerjük, ha haragszunk, ha szomorúak vagyunk vagy türelmetlenek, ám amikor titkon fáj, hogy a másiknak van valamije, ami nekünk nincs, olyankor hajlamosak vagyunk tagadni, hogy mi is zajlik bennünk. Talán azért is van ez így, mert gyerekkorunktól fogva azt halljuk, hogy az irigység bizony senkinek sem áll jól.
Ez, valljuk be, valahol igaz, de mégis kicsit komplexebb a kép, mint azt elsőre gondolnánk.
3 tipp az irigység leküzdésére
Hoztam három igazságot az irigységről, hogy könnyebb legyen megbirkózni vele:
1. Ha le akarod győzni az irigységet, kezdd az őszinteséggel!
Mindenekelőtt át kell esnünk a folyamat legnehezebb részén: a beismerésen.
Nincs mese, vegyél egy mély levegőt és valld be, hogy irigykedsz arra a bizonyos személyre!
Nem szükséges, hogy mindenki tudjon róla, bőven elég, ha saját magaddal őszinte vagy. Nincs értelme tagadni, amiről mélyen legbelül pontosan tudod, hogy munkál benned. Ha beismered, azzal máris megtetted az első lépést afelé, hogy oldódjon az érzés. Ezért bátorítalak, hogy ne félj az irigység szemébe nézni. Nagy valószínűséggel segíteni fog a megkönnyebbülésben!
De azt is fontos észrevennünk, hogy nem véletlen nehéz kimondani: „irigy vagyok”. Kicsit olyan, mintha az mondanám: „kevesebb vagyok, rosszabb vagyok, unalmasabb vagyok, mint ő”. Ez azonban koránt sincs így. Számos faktor közrejátszhat abban, hogy valaki miért ér el sikereket az élet egyes területein. Nem ugyanonnan indultunk, nem ugyanazt az utat tettük meg, sőt, még az sem biztos, hogy ugyanoda tartunk! A következő pontban erről lesz szó bővebben.
2. Az irigység akár inspirációba is fordítható
Gondoltál már arra, hogy akire irigy vagy, attól valójában inspirálódhatnál is? Kivételek persze mindig akadnak, mégis az esetek többségében bőven van olyan, amit elleshetnél a másiktól. Lássuk, hogyan tudod az irigységedet inspirációba fordítani!
Folytassuk az előző gondolatot azzal, hogy felismerjük: amikor irigykedünk, általában egy konkrét eredményre fókuszálunk. „Én is megérdemelném, hogy ilyen házban lakjak!”, „Nekem bezzeg sosem állna ilyen jól ez a ruha!”, „Mióta várok egy párra, ő meg ilyen gyorsan talált valakit!”. Ha megfigyeled, ilyenkor nem a folyamatot nézzük, nem az utat, amit a másik ember megtett, hanem az eredményt.
De mi történne, ha elkezdnénk arra is fókuszálni, hogy a másik ember hogyan jutott el oda, hogy a fentieket birtokolja?
Mit kellett tennie ahhoz, hogy most egy álomotthonban éljen? Talán hosszú éveket töltött tanulással, számos túlóra van a háta mögött, de az is lehet, hogy egy kreatív ötletnek köszönheti a sikerét. Ezek olyan faktorok, amiket a saját életembe is elkezdhetek behozni. Nem garantálja, hogy ugyanott landolok, mint a másik ember, de az esélyeimet mindenképpen növeli.
Vegyünk egy másik példát! Mi kellett ahhoz, hogy az a bizonyos ismerősöm párt találjon magának? Lehet, hogy rengeteg randit tudhat maga mögött, hogy sokszor a szorongása ellenére vállalta az ismerkedést, míg én vele ellentétben, mondjuk, kifejezetten kerültem ezeket a helyzeteket. A példája így akár inspirálhat is arra, hogy merjek igent mondani egy kávéra vagy vacsorára. Ha az első érdeklődő nem is lesz befutó, talán pont így találkozok valakivel, akivel viszont jól megértjük egymást.
A lényeg tehát, hogy ne csak az eredményre fókuszáljunk, hanem azt is gondoljuk végig, hogy milyen konkrét lépések vezethettek hozzá, majd egyszerűen nézzük meg, hogy mennyit tudunk ezekből a lépésekből átültetni a saját életünkbe! Gyakran egész sokat.
3. A hála kiegyenlíti a mérleget
Ha az irigységet úgy képzeled el, mint nehéz súlyokat egy mérleg serpenyőjében, melyek szó szerint ránehezednek és lehúzzák, a másik serpenyőbe minden bizonnyal valami olyasmit szeretnél tenni, ami egyensúlyba hozza a tányérokat. Ez a „valami” lehet a hála.
Közhelyesen hangzik, de igaz: az irigység arra fókuszál, ami nincs, míg a hála segít meglátni, hogy mi az, ami van. Kezdd el megköszönni mindazt a jót, amit az életben a magadénak tudhatsz! Vedd végig a személyeket, lehetőségeket, pillanatokat, melyek örömmel töltenek el! Bár ettől az irigység nem feltétlenül szűnik meg, a mérleg mégis kicsit kiegyenlítődik.
Talán emlékszel rá, hogy a haragról szóló cikkemben azt írtam:
a düh megmutatja, hogy mi fontos számunkra. Az irigység valahol épp ugyanezt teszi.
Abba most még ne menjünk bele, hogy az a dolog, amire vágyunk, valóban a javunkat is szolgálná-e. Helyette csak emlékeztetőül álljon itt, hogy: sose szégyenkezz az érzéseid miatt! Inkább igyekezz megérteni őket!
Ha szeretnél dolgozni azon, hogy jobban megértsd az érzéseidet, lépj be az Önazonos Vagyok Klubba!
