Kutatási eredmények arról árulkodnak, a kapcsolatok jelentős százaléka a rettegett harmadik megjelenése miatt ér véget. Azonban ha ezen a tényen tudatossággal felülemelkedünk, még javíthatunk is a házasságunkon – ahelyett, hogy első felindulásból lelépnénk!
Egy személyes történet
Véletlenül találkoztunk, egy munka kapcsán. Megérintett a pillantása, az, hogy bármikor összefutottunk, körbe lehetett volna tekerni a fejünkön a vigyort. Hogy szívből örült nekem, én meg neki.
Mindketten éreztük, hogy itt valami elindult, hogy lehetne akár több is, tétován léptünk egyet előre, majd kettőt hátra, kettőt előre, végül hirtelen mindketten hátra ugrottunk, mert ott volt már mögöttünk az elköteleződés, a közös élet ígérete, amit nem véletlenül tettünk korábban valaki másnak.
Hiszen annak idején, azzal a valaki mással nagyon is hasonlót éreztünk, akkor is repkedtek a pillangók a gyomrunkban, akkor is reszkető szívvel vártuk, hogy csippanjon a telefon, akkor is át tudtuk volna ölelni az egész világot.
Felnőttek vagyunk és a felnőtt, érett személyiség már ismeri a szerelem természetét – tudja, hogy a kezdeti lángolás, a jelentősen adrenalin, dopamin, oxitocin és endorfin-teli állapot elmúlik. Még a legszenvedélyesebb kapcsolatban is megszelídül idővel – ezt így találta ki a természet azért, hogy ne milliónyi hősszerelmes, koncentrálni képtelen örök kamasz szaladgáljon a világban, hanem életet, egzisztenciát, családot fenntartani és összetartani képes felnőttek, akik a hétköznapok csatamezején szerencsés esetben időről időre visszatalálnak egymáshoz.
Nem az igazi jön el, hanem az igaziak
Tény, hogy sokmillió ember él ezen a bolygón, ahogyan az is, hogy nem egyetlen egy van, akit vonzónak találunk, aki megmozgatja a lelkünket, aki ráadásul pontosan ugyanolyan jó társunk lehetne, mint az, akire már rátaláltunk, és akivel egyébként kiegyensúlyozott kapcsolatban élünk.
Mégis, ha megérint bennünket egy harmadik személy, a kíváncsiság és a vágy mellett azonnal megjelenik a lelkünkben a bűntudat és a kétely érzése is: ha így felkeltette az érdeklődésem ez az izgalmas idegen, vajon szeretem még a páromat?
Ha egyébként minden rendben köztünk, akkor miért érzem úgy hirtelen, hogy az a bizonyos harmadik újfent minden érdeklődésemet leköti?
A válasz egyszerű: az ember élménykereső, a jó hangulata fenntartásához szüksége van a külső impulzusokra, az újdonság varázsára, az izgalomra, arra, hogy az önértékelése, az önbizalma a friss kapcsolat által emelkedjen.
Hiszen szerelmesnek lenni jó és az érzés megfiatalít: hirtelen megsokszorozza az energiáinkat, felturbózza az ellustult hormonrendszerünket és ettől úgy érezzük, új ismerősünkből egyre többet és többet szeretnénk, csakhogy… Csakhogy kapcsolatban élünk és ez az a pont, amikor a helyzet további sikeres kezeléséhez nagyfokú tudatosságra van szükségünk.
A szerelem háromszöge
Robert Sternberg megalkotta a szerelem háromszög-elméletét, amely a szerelem természetét próbálja leírni három alapelem segítségével. Ennek tényezői:
– az intimitás (érzelmi közelség),
– a szenvedély (fizikai és szexuális vonzalom), valamint
– az elköteleződés (hosszútávú döntés a kapcsolat fenntartásáról).
A három komponens különböző kombinációkban létezik és különféle típusú szerelmekhez vezet. A szerelem akkor számít beteljesültnek, ha ez a három komponens együttesen van jelen, az abban létezőkben minden más esetben hiányérzetük keletkezhet, ami párkapcsolati problémákat von maga után.
Mindemellett a beteljesült szerelemre is igaz, hogy a kémiai értelemben maximum 2-3 évig tart – ebben az időszakban termelődnek pusztán az érzelem okán a dopamin, oxitocin, feniletilamin és szerotonin hormonok, amelyek a rózsaszín ködért, az eufóriáért és a vágyakozásért felelősek. Ha ez az időszak véget ér, az minden kapcsolatban kritikus pont – a pároknak saját szeretetnyelvükön, belső etikájukon és személyes prioritásaikon alapuló megküzdési stratégiát kell találni, hogy ezen az érzékeny perióduson átlendülve harmonikus és örömteli életet élhessenek együtt akár évtizedeken át.
A hétköznapok bedarálják az intimitást
Amikor megjelenik az életünkben a harmadik, az egyrészt tünet, másrészt tükör is.
Annak tünete, hogy a meglévő kapcsolatunkban jelenleg nem adunk/kapunk annyi pozitív impulzust, ami lekötné a vegyértékeinket, másrészt annak tükre, hogy itt az ideje leülni a párunkkal beszélgetni az érzéseinkről, a kapcsolatunk állapotáról, arról, merre tartunk, és hogyan lehetne ezt a közös érzelmi hullámvölgyet kezelni.
Ha a párkapcsolat a hétköznapok terhei, a munka–család–gyereknevelés háromszögében nem kapott elég figyelmet, bizony előfordulhat, hogy érzelmileg kezdünk távolodni és ez okozza fokozott érdeklődésünket az izgalmas idegen felé.
Ilyenkor jó ötlet együtt leülni és kapcsolat-felrázó haditervet készíteni:
- többet beszélgetni,
- több minőségi időt együtt tölteni,
- új közös célokat felállítani és
- új dolgokat kipróbálni mind a szabadidős tevékenységeket illetően, mind szexuális szokások terén.
Ha a párkapcsolat nem halott – jóllehet, néha ez is előfordul –, akkor a közösen szerzett új élmények, felemelő pillanatok, a figyelem, a törődés indukálják az egyre erősebb újra nyitást, újra érdeklődést egymás felé és felidézhető, újraélhető az a gyönyörű párkapcsolati szakasz, amit úgy hívunk, hogy a szerelem hajnala.
Ez az érzés persze nem ébred fel egyik napról a másikra és jelentős akaraterő kell ahhoz, hogy a figyelmi fókuszt az izgalmas idegenről újra a párunk irányába fordítsuk, de a frissen szerzett közös élmények és felhőtlen pillanatok napról napra összeadódnak és erősítik azt a szövetséget, amit hajdanán, abban a szenvedélyes szerelemnek nevezett, hormonvezérelt állapotban egymással kötöttünk.
Ha ez a megoldás működik, a harmadik személy iránt éledt vágy szelídül.
Az arca fokozatosan elhalványul az álmainkban, és a párkapcsolatunk új erőre kap – vagy akár magasabb szintre is emelkedhet.
Ha sok a baj, nagyobb a fellángolás esélye
Persze, ez nem mindig egyszerű. Különösen akkor nem, ha a párunk különböző okokból nem nyitott a kapcsolat felélénkítésére.
Ilyenkor úgy érezhetjük, szélmalomharcot vívunk és átjárhat bennünket a magány és a kilátástalanság érzése, ami még inkább a vonzó idegen karjaiba és a bűntudat köreibe sodor bennünket. Azonban ilyenkor is célszerű kicsit megállni és végiggondolni a helyzetünket.
Például azt, milyen volt, hogyan telt a párunkkal az elmúlt néhány évünk, hogyan működtünk együtt krízishelyzetekben, vannak-e egyáltalán szép emlékeink, vagy olyan sorscsomagot kaptunk, ami ellehetetlenítette, hogy jól érezzük magunkat egymás társaságában?
A folytonos, egymást követő problémák sokasága felemészti a lelket – és ezzel együtt a párkapcsolatot is.
Mentálisan terhelt állapotban hajlamosak vagyunk a társunk tekintetében csak a gondokat, a vonzó idegenében pedig csak a lehetséges boldogságot látni.
Erre mutat rá Donald Dutton és Arthur Aron rozoga híd-kísérlete is, melynek célja az volt, hogy megmutassák, egy erősen stresszes élethelyzet hogyan befolyásolja a vonzalmat. Ennek keretében a férfiakból álló részvevők
- egyik csoportja magas, instabil, rozoga függőhídon haladt át,
- a másik pedig alacsony, biztonságos, stabil hídon, ami nem váltott ki az előzőhöz hasonló félelmet, stresszt és izgatottságot.
A hidak közepén egy vonzó, női segéd állította meg és kérte őket kérdőív kitöltésére, kedvesen beszélgetett velük, majd végül megadta nekik a telefonszámát.
Az eredmények szerint a rozoga hídon átkelt férfiak nagyobb arányban hívták fel a nőt, és a kérdőívükben több szexuális fantáziát írtak le, mint azok, akik a stabil hídon keltek át.
A kutatók arra jutottak, hogy a résztvevők a félelemből, stresszből eredő testi-lelki érzeteket a nő iránti vonzalomnak tulajdonították, mint afféle félreértelmezett izgatottságot.
Mielőtt tehát a vonzó idegen felé lépnénk, ennek tükrében is érdemes átgondolni: vajon tényleg ő olyan nagyszerű, vagy egész egyszerűen csak elegünk van a párunkkal közös, hétköznapi gondokból és benne látjuk a megoldást?
A bűntudatkeltő monogámia-szemüveg
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy ahogyan a szeretet, úgy a vonzalom, a szerelem érzése sem kizárólagos.
Lehet egyszerre több gyerekünk, háziállatunk, barátunk, és attól még, hogy többen vannak, egyiküket sem szeretjük kevésbé. A szerelem azonban – mint a legtöbb társadalomban, úgy a miénkben is erősen monogámia-szemléletű – kivételt képez.
Ez az, ami miatt nagyon sokan élünk meg jelentős belső konfliktust, ha a párunkon kívül valaki más megtetszik nekünk. Érdemes ez alól feloldoznunk magunkat, mert az érzés megjelenése teljesen természetes – azonban a döntés, ahogyan ebből fakadóan cselekszünk, a mi kezünkben van, a mi felelősségünk. Éppen ezért nem érdemes elhamarkodottan belerohanni az új kapcsolatba abban az esetben, ha a jelenlegi helyrehozását még lehetségesnek érezzük.
Nem kell, hogy ebben a helyzetben egyedül maradjunk!
Ahhoz hogy döntést tudjunk hozni, hogy jobban megértsük a helyzetben önmagunkat és a belső mozgatórugóinkat, bátran kérjük pszichológus vagy párterapeuta szakember segítségét!
Fontos, hogy – akár a párunkkal közösen – feltárjuk a kialakult helyzet okait, körülményeit, hogy döntés születhessen bennünk a kapcsolat folytatását vagy lezárását illetően.
Bármi is történjen, ebben a helyzetben nem lehetünk vesztesek, hiszen születhet egy új alapokra helyezett, harmonikusabb, magasabb szintű kapcsolat, vagy akár egy önálló, új élet, amelynek egyáltalán nem biztos, hogy az izgalmas idegen lesz a következő állomása.
Ami a legfontosabb, hogy ne másért, mindig önmagunkért válasszunk!
Amennyiben bővebben érdekel ez a téma, hallgasd meg az Amiről nem beszélünk… podcast kapcsolódó epizódját az alábbi képre kattintva!
