Harmadik osztályos koromban lett egy új osztálytársam, Zoli. Ő azzal tűnt ki a többiek közül, hogy minden lehetséges kudarcélmény hatására elpityeredett. A mai napig vissza tudom idézni, milyen jellegzetes hangon sírt, ha például felelés során nem tudott valamire válaszolni. Vagy ha üres kapura mellérúgta a labdát…
Egy másik osztálytársam, Dani – aki kimondatlanul is a fiúk vezetőjének számított, és akit egyszer sem láttam sírni – hamar meglátta ebben a szekálási potenciált. Az egyik füzetébe elkezdett statisztikát vezetni arról, hogy Zoli hányszor sír egy hónapban. Nem telt bele sok idő, és Zoli már a füzet látványától is elsírta magát.
Mondanom sem kell: nem volt menő Zolival barátkozni. Pedig egy értelmes, kedves kisfiú volt.
Nem csak a lányok sírnak
A fenti történet csak egyetlen példa arra a számos helyzetre, amely már igen korán megerősíti a gyerekekben az életre szóló tanítást:
a fiúk, férfiak nem mutathatják ki sebezhetőségüket. Miért? Mert a sebezhetőség gyengeség, lányos tulajdonság.
Gondoljunk csak arra, hányszor halljuk egy fiúval kapcsolatban: „A nagyfiúk nem sírnak!” Esetleg: „Ne nyávogj már úgy, mint egy kislány! Anyámasszony katonája!” És természetesen mindig is a kisfiúk „kiváltsága” volt megkapni a jól ismert rigmust: „Síró-pityogó, iskolába nem való!”
Az a fiú, aki felvállalja sebezhetőségét, és kifejezi a félelmet, szégyent, szomorúságot, gyengeséget, gyakran „lányosnak” lesz elkönyvelve, akit az „igazi” fiúk kivetnek maguk közül. Ha ugyanis a többi fiú őt is befogadná, az veszélyeztetné az identitásukat: kevésbé tudnák elkülöníteni magukat a lányoktól.
A fiúk természetesen ugyanolyan sebezhetőek, mint a lányok, hiszen ugyanakkora igényük van a kötődésre, a szabad érzelemkifejezésre és a kapcsolatteremtésre. Ezek univerzális érzelmi szükségleteink.
Ám a fiúk hamar megtanulják, hogy el kell szakadniuk saját sebezhetőségüktől. Hogy nem mutathatják ki, sőt nem is érezhetik a fájdalmas érzéseiket. Ez pedig a traumának egy igen korai, sajátos formája.
Az önelfogadáson át vezet az út a magas önbecsülés felé
Ha nem kapcsolódhatunk saját magunkhoz, ha egyes érzéseinket, belső részeinket nem fogadhatjuk el magunkban, az egyenes utat jelent az alacsony belső önbecsüléshez. A kellően magas belső önbecsülés lényege ugyanis az a meggyőződés, hogy értékesek vagyunk, elfogadjuk saját magunkat, szeretünk önmagunkkal lenni, és szerethetőnek tartjuk magunkat a hibáinkkal együtt is.
Ha belső önbecsülésünk alacsony, külső forrásokból igyekszünk megerősíteni önmagunkat: ismerjenek el, dicsérjenek, csodáljanak… A pozitív külső visszajelzések azonban belső önbecsülés hiányában nem tudnak megszilárdulni, így folyamatosan kell belőlük töltekezni. A tegnapi jó teljesítmény és az azzal járó elismerés mára semmit nem jelent.
A saját érzéseinktől való elszakadás, és azon keresztül az alacsony belső önbecsülés számos olyan működésmódban ölthet testet, melyektől egyaránt szenvedünk mi magunk és a környezetünk is.
A leggyakoribb probléma az intim kapcsolatok kialakítása körül jelentkezik. A bensőséges kapcsolatok ugyanis rengeteg sebezhetőség-élménnyel járnak, amit egy alacsony önbecsülésű férfi jellemzően mindenáron el akar kerülni. Ezért nem teszi bele magát a kapcsolatokba, nem fejezi ki az érzéseit a másiknak. Gyakran úgy interpretálja mindezt, hogy „nem vagyok az a szerelmes típus”, mert valóban nem tudja megélni a törékeny érzéseit, melyek sebezhetővé tehetik.
Sokan már-már büszkék arra is, hogy magányos farkasok, akiknek nincs szüksége másokra – valójában azonban a saját érzelmi szükségleteikkel nincsenek tisztában. Az ürességérzés is rendszeres, hiszen nem lehet cseresznyézni az érzéseink közül:
ha elfojtjuk a fájdalmas érzéseket, előbb-utóbb a pozitívakat sem fogjuk tudni megélni.
Aki mindenáron el akarja kerülni, hogy megélje saját szégyenérzetét, jellemzően fölényeskedésbe menekül. Nem tudja beismerni, ha hibázott (se magának, se másoknak), mert akkor szembesülnie kellene saját gyengeségével, tökéletlenségével.
A társkeresés és az alacsony önbecsülésű férfiak
És ha már tökéletlenség: társkeresés során gyakori jelenség az is, hogy egészen addig a pontig minden szuperül alakul, amíg az alacsony önbecsülésű férfi (vagy éppen nő) a tökéletességet láthatja bele a másikba. Onnantól kezdve azonban, hogy bármi „turpisság” kiderül a másikról (apró dolgokra kell gondolni: a középső lábujja hosszú, béna sálat vett fel a randevúra és így tovább), azonnal zuhanni kezd a lelkesedése, és hamarosan akár indoklás nélkül el is tűnhet.
Más alacsony önbecsülésű férfiaknak viszont éppen az okozhat gondot ismerkedéskor, ha randipartnerük jobb náluk valamiben, például többet keres, jobban beszél angolul vagy több diplomája van. Ilyenkor többnyire nem is tudatosul a szégyenérzet, sokkal könnyebb és fájdalommentesebb, ha a másikat értékelik le magukban.
Ezeken kívül a perfekcionizmus, a féltékenység és az irigység, a szerfüggőségek és a viselkedéses függőségek, az agresszió különböző formái is mind-mind lehetnek az alacsony önbecsülés következményei.
És mindez a férfiak esetében jó eséllyel onnan indul, hogy már kisgyermekként megtanulják, hogy távolodjanak el a sebezhetőségüktől.
Bátorság és sebezhetőség nem ellentétei egymásnak
Van itt azonban egy ellentmondás, amire a világhírű szégyenkutató, Brené Brown szokta felhívni a figyelmet. Tudniillik, hogy az egyik dogma szerint a sebezhetőség gyengeség, a másik dogma szerint viszont bátornak kell lennünk – főleg a fiúknak!
A sebezhetőség viszont definíció szerint nem más, mint bizonytalanság, kockázat, érzelmi kitettség.
Ha visszaemlékszünk olyan példákra az életünkből, melyekben bátornak kellett lennünk, mindegyik helyzet bizonytalansággal, kockázattal, érzelmi kitettséggel járt.
Vagyis: nincs bátorság sebezhetőség nélkül.
A sebezhetőség felvállalása tehát a kulcs a legtöbb férfi belső önbecsülésének helyreállításához, azon keresztül az olyan káros működésmódok mérsékléséhez vagy megváltoztatásához, melyekről fentebb már volt szó. Ehhez pedig mindenképpen egy alapvetően férfias tulajdonságra lesz szükség: a bátorságra.
A témával kapcsolatban a szerző részletes előadást tartott a Határok & Önbecsülés konferencián, melynek felvételei még most is megvásárolhatók. Összesen 21 előadás érhető el ide kattintva!
